Tom l�tta Joan-on, hogy valami nem stimmel, de nem tudott vele foglalkozni abban a pillanatban, mivel az elment dolgozni, �s neki se �rtott volna. M�r szinte minden a hely�n volt, az utols� csinos�tgat�sok voltak csup�n h�tra, de az�rt azzal is akadt m�g munka. Rem�lte, az majd eltereli a figyelm�t, arr�l a nyomaszt� �rz�sr�l, mely a n� ut�n n�zve fogta el. Valami nincs rendben... de vajon mi?

Joan is eg�sz nap kett�j�k�n gondolkodott �s nem tetszett neki az, amire jutott. Tommal tal�n nincs j�v�je.

-           Na �s akkor, de jelenem m�g lehet... – gy�zk�dte mag�t hazafel� menet a kocsiban, a visszapillant� t�k�rben – �s m�gis mit kezdesz azzal, hogy MOST j�? Att�l tal�n lesz csal�dod a J�V�BEN?

            Gondterhelten sz�llt ki az aut�b�l �s kedvetlen�l csapta be maga ut�n az ajtaj�t. Fent a szob�j�ban csak ledobta t�sk�j�t az �gyra, kib�jt magas sark�j�b�l �s elt�n�dve l�pett az ablakhoz. M�r nem az a l�tv�ny fogadta �t, mint akkor, amikor el�sz�r itt j�rt �s kin�zett az udvarra. Burj�nz� gaz, �s v�gel�thatatlan gyomhegyek helyett most rendezett sziklakertet, j�rd�t, �sv�nyt, kedves kis teraszt �s pavilont pillantott meg. A pavilon mellett pedig Tomot. Utols� ecsetvon�sait v�gezte a faszerkezeten, hogy az imm�r teljes pomp�j�ban t�nd�k�lhessen a kert k�zep�n. Apr� k�burkolaton lehetett hozz� eljutni, mely a terasz ir�ny�b�l haladt fel�. A medence k�kje h�vogat�n vil�g�tott a v�z alatti megvil�g�t�s j�volt�b�l, vize minden bizonnyal most is langyos volt. Mint azon az est�n, amikor � �s Tom majdnem...

Gondolata azon nyomban megszakadt, amikor tekintete tal�lkozott a f�rfi�val, aki lentr�l n�zett fel r�. Mintha pontosan tudta volna, mi j�r a fej�ben. Halv�nyan elmosolyodott, biccentett fel� �s lerakta az ecsetet. Joan sz�ve hatalmasat dobbant, s ezzel egy id�ben a f�gg�nyt is elh�zta. Nehezebb lesz, mint gondolta. Tal�n nagy hiba lenne eldobni a jelent a bizonytalan j�v��rt? Hisz az �letben semmi sem biztos, csak az a pillanat, melyben �l�nk. De meg�rn� vajon most szenvedni, hogy k�s�bb jobb legyen?

Kopog�sra eszm�lt fel percekkel k�s�bb �s az ajt�ra n�zett. Szinte l�tta a faanyagon kereszt�l, ki �llhat a t�loldal�n.

-           Joan? Bent vagy?

-           Most k�rlek hagyj... – mondta elvesztve minden erej�t.

-           Valami baj van? – nyitott be t�relmetlen�l Tom.

-           Az �gvil�gon semmi...

-           Pocs�kul hazudsz, de ezt azt hiszem, m�r mondtam...

-           Menj ki k�rlek.

-           Addig nem, m�g nem mondod el, mi van! L�tom rajtad. �rzem. Valami nem stimmel. Mondd el, hogy mi.

-           Sok minden nem stimmel az �letben, m�gis...

-           Ne kertelj az �g szerelm�re, hanem ny�gd ki, hogy mi b�nt.

-           Semmi...

-           Joan... – mosolyodott el keser�en a f�rfi – Nem tudsz err�l meggy�zni... mintha reggel �ta szab�lyszer�en visszavett�l volna, lef�kezt�l valami miatt, amit nem �rulsz el. Any�m miatt? � mondott valamit neked? Megint megb�ntott? T�ged is felh�vott?

-           Nem, sz� sincs ilyesmir�l.

-           Amikor reggel azt k�rdeztem t�led, beteg vagy-e azt mondtad, nem, csak a saj�t h�lyes�ged. Ezt hogy �rtetted?

-           Ahogy mondtam... Rengeteget gondolkoztam az �jjel �s...

-           Ajjaj...

-           Nem fog menni.

-           Mi nem fog menni? Mir�l besz�lsz, mondd m�r! – l�pett k�zelebb t�relmetlen�l. Szeme szikr�kat sz�rt.

-           Ez az eg�sz.

-           Rosszat mondtam, tettem? Rosszul csin�ltam... valamit? Vagy...

-           Nem, te... te t�k�letes vagy... – s�hajtott fel er�tlen�l.

-           Amikor megismert�l, eg�sz m�s v�lem�nnyel volt�l r�lam... – mosolyodott el – Mi a baj akkor?

-           T�vedtem... Figyelmes vagy, seg�t�k�sz, kedves �s meg�rt�... t�k�letes, �s semmi baj nincs veled...

-           Aha... ismerem ezt. T�k�letes vagyok, velem semmi baj sincs... csak? Mi a b�kken�? Ha olyan j� vagyok, hol van a „de”?

-           De te nem akarsz gyereket!