-           Na? – kapta el a f�rfi karj�t Joan, amikor az fel�rt az emeletre.

-           Nem hiszem, hogy elmondta neki. Nyugodtnak t�nt �s azt hiszem, hogy most b�rmin�l jobban foglalkoztatja Grace…

-           Nocsak…

-           Ugye?

-           De mi�rt nem mondta el neki, ha egyszer telefon�lt?

-           Nem tudom, tal�n megj�tt az esze? Tal�n eljutott az agy�ig, hogy apa nem r�g kapott sz�vrohamot, �s nem kellene j�tszani az �llapot�val… ki tudja.

-           �rtem...

-           Ne aggodalmaskodj annyit... – mosolyodott el �s megcir�gatta a n� �ll�t – Majd elmondjuk neki, ha m�r mi magunk is biztosak vagyunk a dolgunkban. Most ez �gy nagyon j�, �s okosabb lenne, megtartani magunknak!

-           Igazad van... – b�lintott – Akkor �t�lt�z�m!

-           Seg�tek! – aj�nlkozott nagyvonal�an Tom...

Vacsora ut�n mindenki elvonult, hogy nyugov�ra t�rjen, �s valahogy Joan �s Tom is mag�t�l �rtet�d�nek vett�k, hogy egy�tt hajtj�k �lomra fej�ket, �gy Joan szob�j�ban �ll�tott�k fel f�hadisz�ll�sukat �s a reggel egym�s karjaiban tal�lta �ket.

-           Hm... nem kell kelned? – birizg�lta a n� haj�t Tom, �s lenyomta a vekkert.

-           M�g enged�lyezek magunknak �t percet... – mosolyodott el, h�tat ford�tott a f�rfinak �s addig-addig helyezkedett, m�g h�ta �ssze nem �rt a mellkas�val, feneke pedig... az �l�vel.

-           Hm... – mag�hoz �lelte a finom testet, �s kez�vel leheletnyi alv�s alkalmatoss�ga al� lopakodott.

-           �n nem ez�rt... – kezdett leveg� ut�n kapkodni Joan.

-           De �n igen...

-           El fogok k�sni... – igazgatta a haj�t egy �r�val k�s�bb a t�k�r el�tt Joan.

-           A f�n�k sosem k�sik. – l�pett m�g� Tom �s nyelv�vel a nyak�t k�stolgatta.

-           Tartsd f�ken a nyelved... – s�hajtott fel elgyeng�lve, feje h�tra csuklott a f�rfi v�ll�ra.

-           Nem �n tehetek r�la, k�l�n �letet �l...

-           T�nkre teszed a hajamat is...

-           Engedd szabadj�ra... – h�zta ki haj�b�l a gumit, de azt�n hamar meggondolta mag�t – T�vedtem, fogd csak �ssze szorosra, nem akarom, hogy mindenki ut�nad csorgassa a ny�l�t az irod�ban.

-           Miket nem mondasz! – nevetett fel a n�, de amikor r� n�zett, l�tta, hogy nem viccel. Fel� fordult �s hosszan megcs�kolta.

-           Ezt mi�rt kapom?

-           K�lcs�n! Ha haza�rtem, k�rem vissza.

-           Legsz�vesen csak eg�sz nap bez�rk�zn�k ide �s... Na j�, szexm�ni�st csin�lt�l bel�lem, te �lnok n�mber!

-           Ha gondolod, egy�tt is eb�delhet�nk.

-           Bemegyek �rted... – cs�kolta meg �hesen, majd nagy nehezen elengedte.

Joan vigyorogva indult el dolgozni, ezernyi pillang�val a gyomr�ban, amikt�l szinte m�terekkel a f�ld felett lebegett eg�sz nap. Nem tudta mire v�lni ezt a dolgot, de minden pillanatban azon kapta mag�t, hogy Tomon j�r az esze, a sz�j�n, a kez�n, a szem�n, a cs�kjain, a szavain... Hi�nyzott neki. L�tezik, hogy hi�nyzik neki, noha alig p�r �r�ja v�ltak el?

A h�ten n�h�nyszor el tudott l�togatni Margarethez, hogy rajzolhasson, �s emiatt nagyon izgatott volt. nemcsak a gy�ny�r� k�rnyezet vonzotta, de maga az asszony is nagyon szimpatikus volt neki, t�rsas�ga kellemes volt �s �d�t�. �r�kon �t el tudtak csacsogni �gy, hogy mire Joan feleszm�lt, m�r k�s�re j�rt az id�, s � alig haladt valamicsk�t, de sosem b�nta.

-           El�g k�s�re j�r m�r, rem�lem Tom nem lesz m�rges, hogy ennyi id�re elraboltalak kedvesem! – n�zett a fali �r�ra Margaret zavartan, egyik ilyen alkalommal.

-           Viccel? Im�dja mag�t. – legyintett a n� – Valami azonban nem hagy nyugodni...

-           Mi zavar Joan?

-           Nem is tudom, amit m�ltkor mondott... Hogy Tom miattam bontotta fel az eljegyz�s�t... Ugye nemcsak miattam?

-           A lelkiismereted miatt k�rdezed? Hidd el nekem, nem volt hozz� val� az a n�. T�bb okb�l sem.

-           Mi�rt?

-           Nem is tudom, m�sok voltak. M�s �rdekl�d�si k�r, Tomhoz nagyon fiatal volt, �pp, hogy csak h�sz �ves �s m�gis m�r a gyerekeken j�rt az esze!

-           Gyerekek? – Joan torka hirtelen kisz�radt. Van, aki m�r h�sz �vesen a gyerekeken gondolkodik? � harminc �ves... mennyire van elk�sve ezzel?

-           Igen, de Tom nem akarta. Nem akart m�g gyerekeket!