-           K�sz�n�nk mindent nagyi! – cs�kolta homlokon Margaretet Tom, amikor f�l �r�val k�s�bb elb�cs�ztak.

-           Legyetek j�k dr�g�im! – intett ut�nuk.

-           Most pedig haza... – s�hajtott fel gondterhelten Joan, amikor a kocsij�hoz �rt.

-           Nem hiszem, hogy akkora g�z lesz, hiszen nem k�t�ttetek c�lib�tust, nem igaz? Az ap�m is randizott ez alatt a n�h�ny �v alatt, vagy nem?

-           De...

-           Na l�tod.

-           De te a fia vagy... – keseredett el a n� �s nekid�lt az aut�j�nak, �gnek emelve k�nnybe l�badt szemeit.

-           H�, ide figyelj! – l�pett el� Tom �s mag�hoz h�zta – Ne ess sz�t! Te tal�n nem �rdemled meg a boldogs�got?

-           Nem tudom...

-           Akkor majd �n! De igen! – cs�kolta meg hosszan �s Joan a v�gtelens�gig el tudta volna ny�jtani ezt a pillanatot – Menj�nk, miel�tt...

-           Ok�. – mosolyodott el v�gre a n�, �s ki-ki besz�llt saj�t aut�j�ba.

-           Ez nem igazs�g! – hallott�k Geoffry indulatos hangj�t, amikor bel�ptek az ajt�n. B�ntudatosan egym�sra n�ztek, majd bel�ptek a nappaliba.

-           Tudni kell vesz�teni is! – mosolygott r� Grace a sakkt�bla felett.

-           �gyis r�j�v�k, hogyan csal! Engem m�g az �letben nem vertek meg sakkban!

-           Tal�n csak hagyt�k nyerni!

-           Na, nem! Megv�dem a becs�letemet!

-           Am�g ezt megteszi, tal�n f�z�k egy kis te�t! – kuncogott a n� �s a f�rfi v�lla felett az �rkez�kre pillantott – J� napot kedvesk�im!

-           �, sziasztok! – mosolygott r�juk Geoff, majd mikor Grace kiment, ism�t a j�t�kra �sszepontos�tott, �s homlokr�ncolva pr�b�lta kital�lni k�vetkez� l�p�s�t.

-           �hm... anya nem telefon�lt? – k�rdezte �vatosan Tom.

-           �, de igen, tal�n �gy f�l �r�ja...

-           �s... mi �js�g vele? Mondott valami �rdekeset?

-           Csak a szok�sos, tudod hogy tud locsogni �ssze-vissza... Az eb�ddel megv�rtunk, ha gondolj�tok, ehet�nk.

-           �n m�g... �t�lt�z�m... – Joan igyekezett nem t�l d�bbentnek t�nni, �gy ink�bb sebesen felbaktatott az emeletre.

-           Az asztaln�l tal�lkozunk! Egy�bk�nt... j�l vagy? Minden ok�? J�l... j�l vagy? – hebegett-habogott Tom – A sz�ved... nem rendetlenkedik? J� a k�z�rzeted? Grace gondodat viseli? Minden ok�? J�l vagy?

-           Persze fiam! Minden a legnagyobb rendben. Meger�s�dtem, jobb vagyok, mint �j koromban! Menj csak a dolgodra te is, eb�dn�l l�tjuk egym�st! – mosolygott r� Geoff, majd amikor fia elment, csak kuncogott egy j�t mag�ban.

-           Mi olyan vicces? – t�rt vissza hozz� Grace – P�nik van?

-           De m�g mekkora! Alig b�rtam ki, hogy ne nevessem el magam! Fiatalok...

-           �s mikor akarja elmondani nekik, hogy tudja?

-           Majd ha �k keresnek meg vele. Akkor m�r tudni fogom, hogy komoly az �gy. Egyel�re titkolni akarj�k, teh�t m�g bizonytalanok az eg�szben...

-           �r�l�k, hogy nem akadt ki rajtuk...

-           Ismerem �ket �s szeretem mindkett�j�ket. Az, hogy egym�sra tal�ltak, a legjobb dolog, ami csak t�rt�nhetett vel�k, nem gondolja?

-           De igen, magam is ekk�ppen v�lekedem. Na �s? R�j�tt m�r, hogyan csalok? – �lt le el�, ism�t a j�t�kra figyelve.

-           Nem, de van egy sejt�sem.

-           Igaz�n?

-           Egyszer�en csak elvonja a figyelmemet Grace... – fogta meg a kez�t a t�bla mellett – �s nem tudok m�sra koncentr�lni...