-           Nagyi a nagyokos! – mosolygott rá Tom.

-           Nagyon tréfás kedvedben vagy. És most mit fogsz csinálni? – tudakolta Margaret.

-           Hogy érted? – kérdezett vissza a férfi és a kávéfőzőhöz lépett.

-           Úgy értem, mit fogsz kezdeni azzal a ténnyel, hogy ő az apád felesége, és nem fognak elválni?

-           De el fognak...

-           Miért tennék?

-           Mert megkérem rá. Mert addig nem lehetünk együtt. Mert ő is szeretné.

-           Hm...

-           Most mi ez a hm? Végre boldog vagyok, ne rontsd el, kérlek. Tudom, hogy ez így nem oké és sok dolgot tisztázni kell, de most végre jó.

-           Jól is áll neked a szerelem.

-           Köszönöm...

-           És neked is Joan! – nézett a férfi háta mögé, ahol a nő tűnt fel az ajtóban, nagy szemeket meresztve.

-           Mi? – Tom döbbenten fordult hátra. Joan mióta ácsorgott ott és Margaret miért nem szólt neki, ha látta? Látta egyáltalán? Most került az ajtóba? Vagy mikor? Mikor?

-           Jó reggelt! – mosolygott az öreg hölgyre Joan.

-           Hogy aludtál?

-           Jól... nagyon jól... – tévedt Tomra a tekintete, majd megköszörülte a torkát – Nagyon kényelmes kis szoba.

-           Örülök, örülök... – nézett felváltva a párosra. Kínos csend támadt a konyhában, amit csupán a kávéfőző hangja tört meg.

-           Hm... – nézett meztelen talpára Tom és azt fixírozta.

-           Az ég szerelmére! – csattant fel Margaret türelmét vesztve – Valamit csak kezdenetek kell ezzel a helyzettel!

-           Nagyi...

-           Ne nagyizz itt nekem!

-           Igaza van... – mondta halkan Joan és mindketten ránéztek – Valamit tényleg kezdeni kell vele... ám nem most és nem ebben a pillanatban. Majd... majd kitalálok valamit, ha Geoff már teljesen jól van. Addig nem akarom felzaklatni. És addig helyre teszek magamban én is egy-két dolgot. Mindenkinek rendben van így?

-           A ti dolgotok kedveském... – mosolyodott el végre Margaret.

-           Ilyenkor... – morgott az orra alatt Tom.

-           Nem akartam beleszólni, csak... azért ez nem olyan kis dolog, ami felett az ember csak úgy átnéz...

-           Tudom, és igaza van.

-           Most már megcsókolhatom? – sóhajtott fel türelmetlenül Tom.

-           Tőlem! – mosolyodott el Margaret és boldogan nézte, hogy két fiatal ennyire szereti egymást.

-           Hát ez igazán... gyomorforgató... – jött egy hang az ajtóból, mire mindhárman odakapták a fejüket.

-           Anya... – sóhajtott fel Tom.

-           Mit keresel itt? Csengetni ki fog? – fedte meg Margaret a lányát.

-           Csengetni? Hiszen én haza jöttem. Ellenben ez a kis...

-           Egy fityfenét jöttél te haza! Az otthonodat elhagytad már régen, és nem jöhetsz ide, amikor csak kedved tartja...

-           Nem hiszem el, hogy ez mellé a nő mellé állsz, amikor én vagyok a lányod.

-           Nem állok én senki mellé.

-           Hiszen Geoffry felesége, most pedig a fiamat bolondítja! Te pedig még asszisztálsz is hozzá... Most, hogy Geoff szívrohamot kapott, már nem bírja úgy a strapát, nem igaz? Be kell újítanod az ágyadban, te felkapaszkodott kis...

-           Alison Kaulitz! Ha nem tudsz vigyázni a szádra, úgy kérlek, hagyd el a házam, és amíg nem tudsz viselkedni, kerüld el messziről, megértetted? Nem tűröm itt ezt a viselkedést! Amennyiben csak ezért jöttél, már mehetsz is!

-           Kíváncsi leszek Geoff arcára, amikor tudomást szerez majd erről... – mosolyodott el elégedetten, majd amilyen halkan jött, úgy is távozott.