-           Ha most megint abbahagyjuk.... – n�zett Joan szemeibe Tom, de a n� tenyer�vel betapasztotta a sz�j�t.

-           Nem aj�nlom... – mosolyodott el, s ez�ttal ajkaival n�m�totta el...

Az ablakon bes�t�tt a nap, �bredez�sre k�sztetve a szoba lak�it. Tom ism�t kor�bban fel�bredt �s n�zte a b�k�sen alv�, �lm�ban is mosolyg� n�t. Rem�lte, hogy miatta mosolyog �s az el�z� �jszaka miatt, mert � le sem tudta vakarni az arc�r�l azt a boldog kifejez�st. Lassan mocorogni kezdett a karjaiban. Hirtelen elbizonytalanodott... legut�bb, amikor egy�tt voltak, a n� m�snap m�rgesen lekiab�lta �t... nyelt egy nagyot �s fesz�lten v�rta, mi lesz most...

-           J� reggelt... – nyitogatta �lmos szemeit Joan �s felmosolygott a f�rfira. K�zelebb furakodott hozz� �s apr� cs�kokat hintett nyak�ra �s borost�s �ll�ra.

-           Hm...

-           Szeretem, hogy nem hagyod meg sim�ra... – s�hajtott fel el�gedetten – �s a hossz� hajadat is... Nem ismerek m�s f�rfit, akinek hossz� haja van...

-           �n pedig bomb�z�bb nimf�t nem l�ttam m�g... – harapott gyeng�den a f�lcimp�j�ba.

-           Nimf�t? – h�zta fel szem�ld�k�t meglepetten a n�.

-           �h�m... ezt gondoltam r�lad, amikor megl�ttalak a medenc�ben a h�t elej�n... teljesen megbabon�zt�l...

-           Oh... – zavartan kapta el a tekintet�t, de Tom kuncogva h�zta mag�hoz az �ll�n�l �s megcs�kolta.

-           J� reggelt.

-           Most m�r az! – b�jt m�g k�zelebb, folytatva a cs�kot, s m�g szenved�lyesebb� form�lva azt – V�rj csak, a mam�d...

-           Ellent�tben a t�bbi nyugd�jassal, � szeret sok�ig lust�lkodni!

-           Egyre jobban kedvelem... – h�z�dtak kac�r mosolyra ajkai �s Tomot el�nt�tte a melegs�g. Szereti ezt a n�t, szerelmes bel� �s k�sz.

-           Illik h�t nek�nk is sok�ig �gyban maradni, azt hiszem...

-           Hmm, h�t ha ezt illik...

-           Nem, nem, nem! Ez nem hasonl�t egyetlen n�v�nyre sem! – kapta ki Tom kez�b�l az ecsetet n�h�ny �ra m�lva Joan. M�r �ttelep�ltek a t�likertbe �s „munk�hoz” l�ttak. Tom f�l�nyeskedve akarta megtan�tani a n�nek, hogyan is kell p�lmaf�t rajzolni, akinek term�szetesen semmilyen oktat�sra nem volt sz�ks�ge, de az�rt hagyta, hagy bolondozzon kedvese. Most nevetve b�mult arra a meghat�rozhatatlan alak� pac�ra a pap�ron.

-           Az�rt mert nincs el�g fant�zi�d, hogy megl�sd benne azt a kecses p�lmaf�t, amit �n t�k�letesen �br�zoltam.

-           �rtem m�r, bennem van a hiba... Nem az a baj, hogy te ink�bb egy deform�lt delfint rajzolt�l!

-           Pontosan! H��!

-           A legaranyosabb z�ld sz�n� ogre-delfin, amit l�ttam! – cs�kolta meg b�k�t�en.

Nagy nehezen megegyeztek, hogy ink�bb Joan maradjon a rajzol�sn�l, �gy t�r�k�l�sben le�ltek a f�ldre �s ott folytatt�k a munk�t. Tom addig a n� haj�val babr�lt, csavargatta, ujjaival f�s�lgette, v�g�l befonta. Im�dott vele j�tszani �s Joan is szerette, amikor hozz��r.

-           Hozok egy k�v�t, k�rsz te is? – adott egy apr� puszit a nyak�ra Tom.

-           J�het, k�sz�n�m! V�rj csak! – h�zta vissza a kez�n�l �s r� mosolygott – Siess vissza... – k�nnyed cs�knak indult, de Tom ajkai ut�n kapott, s v�g�l alig b�rt�k abba hagyni.

-           Sietek... – kapott leveg� ut�n, majd kiment, Joan pedig f�lig �r� sz�jjal folytatta a rajzol�st.

-           J� reggelt! – k�sz�nt�tte a konyh�ban Margaret.

-           Szia nagyi, fent vagy?

-           Most keltem nem r�g, gondoltam nem zavarok! Hallom, j�l elvoltatok...

-           Igen.

-           Szereted... – mondta ki a nyilv�nval�t a n�.

-           Igen... – lep�d�tt meg Tom.

-           �, �n tudtam m�r ezt fiacsk�m, csak arra voltam k�v�ncsi, te mikor j�ssz r�... – kuncogott unok�j�ra.