-           Csak besz�lgett�nk egy kicsit! – pattant fel Margaret, kor�t meghazudtol�an gyorsan a sz�lb�l �s unok�ja fel� vette az ir�nyt – �r�l�k, hogy ben�zt�l.

-           Azt mondtad, nem fogod zavarni...

-           Bocs�sson meg Joan, tal�n feltartottam a munk�j�ban? – szabadkozott zavartan.

-           Nem, nem, �lveztem... ezt a kis t�rsalg�st. Tanuls�gos volt. – mosolyodott el, majd megk�sz�r�lte a tork�t. Tom �szrevette, hogy r� sem mer n�zni, amib�l azt is kik�vetkeztethette, mir�l folyt a sz�.

-           Remek. – s�hajtott fel megk�nnyebb�lten Margaret – Vacsora?

-           Nem akarok k�nyelmetlens�get okozni... – mondta Joan.

-           Holnap vas�rnap, �gysem dolgozik, ugye?

-           Nem, val�ban nem.

-           Remek, ak�r itt is t�lthetn�tek az �jszak�t. �s holnap b�rmikor el tudna kezdeni rajzolni. �g�rem, most nem tartom fel.

Joan k�ptelen volt ellen�llni a javaslatnak. Ilyen nyugodtnak �s kipihentnek m�r r�gen �rezte mag�t, tal�n a n�v�nyek illata j�tszhatott k�zre, vagy a kellemesen l�gy �reg n�i hang, vagy az eg�sz l�gk�r, de nem akart elmenni innen. Apr� b�lint�ssal egyezett h�t bele.

-           Kit�n�! – ragyogott fel Margaret arca – Megvacsor�zunk, ut�na megmutatom a szob�tokat! – sietett el�re a konyh�ba, mag�ra hagyva a p�rost.

-           Mir�l besz�lgettetek? – k�rdezte Tom, l�tva, hogy Joan-nak nehez�re esik r� n�znie.

-           Semmi k�l�n�s... mes�lte, hogy � sem szerelemb�l h�zasodott, �s hogy megb�nta...

-           �h�m, �s m�g?

-           �s hogy...

-           J�tt�k? – hallott�k kintr�l a hangot.

-           K�s�bb folytatjuk...

A konyh�ban m�r meg volt ter�tve, amikor ki�rtek. J� �z�en hozz�l�ttak h�t a vacsor�hoz �s k�zben h�tk�znapi dolgokr�l besz�lgettek, m�g v�letlen�l sem k�nyes t�m�t �rintve. Margaret ut�n megmutatta a vend�gszob�t a n�nek, aki mag�ban meg�llap�totta, hogy eddig minden n�gyzetcentim�ter�t im�dja a h�znak. Elk�sz�ntek egym�st�l, majd a f�rd�be vonult, hogy letusoljon �s felvegye a k�lcs�nbe kapott h�l�inget. Megmosta a fog�t, kiengedte a haj�t �s visszat�rt a szob�ba.

-           Szia... – k�sz�nt�tte Tom egy sz�l pizsama als�ban, az �gyon �lve. Meg tudta volna szokni a l�tv�nyt.

-           Szia. Valami baj van?

-           Nem, nem, csak...

-           Arra vagy k�v�ncsi, mir�l besz�lgett�nk m�g. – hunyor�tott r� a n�.

-           A nagyi im�d fecsegni �ssze vissza.

-           Akkor bizony�ra nem is fontos, hogy mir�l...

-           De igen! R�lam volt sz�, nemde?

-           Azt mondta, hogy... hogy... ez h�lyes�g, biztosan nem is igaz... – nevetett fel zavartan �s t�rdelni kezdte a kez�t.

-           Hogy?

-           Azt mondta, miattam... miattam bontottad fel a jegyess�gedet egy �ve.

-           Ez �gy igaz... – mondta k�zelebb h�zva a n�t mag�hoz, addig-addig, m�g az szemben az �l�be nem �lt, akkor �sszekulcsolta tenyereit a h�t�n �s �gy tartotta.

-           De... mi�rt? Hogyan? Nem is tal�lkoztunk.

-           �n l�ttalak t�ged Joan Burke! – mosolyodott el halv�nyan – �s tudtam, hogy nem tudlak majd kiverni a fejemb�l. De t�vol tartottam magam t�led.

-           �s amikor az ap�d felk�rt, hogy csin�ld meg a kertet?

-           Akkor m�r tudtam, hogy nem is akarlak kiverni onnan... – harapott az als� ajk�ba �s v�rta, mit mond erre a n�. De az m�r nem mondott semmit, ink�bb nyaka k�r� fonta kezeit �s megcs�kolta a f�rfit.