A szoba udvarra n�z� fala �vegb�l volt, odabent rengeteg tr�pusi n�v�ny kapott helyet, citrusf�l�k, z�ld vir�gz� sz�ps�gek, d�szn�v�nyek, fikuszok, az�le�k, p�lmaf�l�k, k�l�k, k�sz�n�v�nyek, mindez t�k�letes harm�ni�ban egym�ssal �s a szoba adotts�gaival egyar�nt. Profi keze munk�j�t dics�rt�k, nem vit�s. Az ajt� mellett locsol�kann�k �s spriccel�k sorakoztak, kiel�g�tve mindenf�le �s fajta n�v�ny k�v�ns�g�t. Meghat�rozhatatlan illat terjengett, Joan csak azt tudta, hogy enn�l kellemesebbet m�g sosem �rzett az orra.

-           Nos? – sz�lt halkan Margaret, halv�ny mosollyal az arc�n. K�lt�i k�rd�snek sz�nta, hiszen pontosan l�tszott, mit gondol a n�.

-           Ezt itt mindet te... – n�zett Tomra, aki mintha zavarba j�tt volna att�l, amit Joan tekintet�ben l�tott.

-           H�t...

-           Igen! – v�gta r� Margaret – Isten �ldotta tehets�g, nem igaz?

-           De! Az!

-           Gondoltam, seg�tene, ha elhozn�lak. A t�rt�net miatt.

-           Hm? – k�rdezett vissza m�g mindig �mulatban.

-           Tudod, aminek az illusztr�ci�j�t k�sz�ted. �szrevettem, hogy legink�bb a karaktereket dolgoztad kis, de az eg�sz egy dzsungelben j�tsz�dik, �gyhogy...

-           K�sz�n�m. – mosolygott r�, igyekezv�n visszatartani izgatotts�g�t. Kev�s sikerrel.

-           Most ugyan eb�dsz�neted van, de a nagyi azt mondta, b�rmikor elj�hetsz m�g, ha szeretn�l rajzolni. Tudom, hogy id� kell hozz�.

-           �s �n mindig �r�l�k a j� t�rsas�gnak! – b�logatott az �reg h�lgy.

-           Nagyi, ha Joan elj�n, rajzolni fog, nem t�ged sz�rakoztatni.

-           Tudom, tudom, minek n�zel engem, tal�n az any�dnak? � szeret zavarni, de �n tapintatos vagyok, ak�r hiszed, ak�r nem...

-           J�, j�, csak mondtam! – h�tr�lt ki a f�rfi – Lassan lej�r az eb�dsz�neted, visszaviszlek... – fordult ism�t Joan-hoz.

-           K�sz�n�m! �s mag�nak is! – mosolygott Margaret-re.

-           Igaz�n nincs mit kedvesem! Rem�lem, min�l hamarabb megl�togat!

-           Szia nagyi! – �lelte mag�hoz gyeng�den az asszonyt Tom �s apr� puszit adott arc�ra.

-           Szia te gazfick�. Te is elj�hetn�l vele, �s besz�lgetn�nk, am�g � rajzol.

-           Igyekszem id�t szak�tani r�.

-           Az ap�ddal minden rendben? – k�rdezte, mik�zben �tv�gtak a nagy h�zon.

-           Grace figyel r�!

-           �sszej�nnek? – k�rdezett r�, nem k�nt�rfalazva �s Joan-nak ez tetszett. �s ezek szerint Tom rendszeresen l�togathat el ide, hiszen Margaret k�pben volt, mindenr�l tudott. Tal�n m�g arr�l is, hogy �k ketten... �s ha igen, ennek ellen�re is ilyen rendes volt vele? Hiszen a saj�t l�nya gy�l�li �t �s megveti, ami�rt hozz�ment Geoff-hez, � mi�rt nem?

-           Ki tudja. Rem�lem.

-           �s miatta rem�led, vagy magad miatt? – kacsintott a f�rfira, aki csak megk�sz�r�lte a tork�t �s ki�rve elb�cs�ztak t�le. Joan csak akkor sz�lalt meg ism�t, amikor m�r a kocsiban �ltek.

-           Nagyon kedves asszony a mam�d...

-           Igen, igazi k�p�, �n mondom neked. �s ami a sz�v�n, az a sz�j�n.

-           �szrevettem. De...

-           Mi az?

-           Hogy-hogy nem gy�l�l? – k�rdezett h�t r� kerek-perec Joan.

-           Mi�rt kellene gy�l�lnie? – h�zta fel szem�ld�k�t meglepetten Tom – Tett�l valamit ellene?

-           H�t... h�t �n nem, csak... az emberek nem szoktak j� v�lem�nnyel lenni arr�l, hogy �n �s az ap�d...

-           Okos asszony, �s tudja, hogy nem szabad el�t�lni az embereket m�sok szavai alapj�n. Az any�m nagyon ut�l, szent igaz. De mi�rt kellene akkor m�r a mam�mnak is? K�l�nben is... a szem�ben sokkal nagyobb b�n az, hogy elhagyott minket anno. �s ami�ta visszat�rt... h�t az�ta sem az anyas�g�r�l volt h�res. Mellette te ezerszer jobb ember vagy.

-           �s... tud r�lunk is?

-           R�lunk? – mosolyodott el, �s lef�kezett a n� munkahelye el�tt.

-           Igen. Tudod. R�LUNK... hogy mi...

-           Igen, tud... – r�ntott v�llat – Mindenkinek kell egy bizalmas, nem?

-           �s ennek ellen�re is... nem �rtem...

-           Mit nem �rtesz ezen? – kacagott fel – Van egy p�rtfog�d, ink�bb �r�lj neki. Nem minden ember �lete �ll gy�l�lk�d�sb�l.

-           �s mit mondott, amikor elmondtad neki, hogy lefek�dt�nk?

-           Biztos tudni akarod?

-           Azt hiszem, igen...

-           Azt mondta, „Tom, ha van egy kis eszed, fogod azt a n�t �s megsz�kteted abb�l a h�zb�l, miel�tt t�nkre teszi mag�t!” Azt hiszem, sz� szerint.

-           �rtem... – kapta el a tekintet�t zavartan – K�sz�n�m, hogy megmutattad nekem azt a t�likertet. Mesesz�p volt �s... k�sz�n�k minden m�st is.

-           Sz�vesen Joan...

-           Most pedig megyek, miel�tt...

-           Miel�tt?

-           Elk�sem...

-           Nem ezt akartad mondani.

-           Honnan...

-           L�tom rajtad... Azt akartad mondani, hogy...?

-           Miel�tt... megcs�kollak, itt a j�r�kel�k el�tt...

-           H�t tedd meg... – h�zta vissza a csukl�j�n�l fogva gyeng�den – Gyer�nk... Tedd azt v�gre, amihez kedved szottyan...