„Ezek nagyon j�k! Eb�dsz�netben �rted megyek �s elviszlek valahov�! Nemleges v�laszt nem fogadok el!

Tom”

Ez az apr� cetli v�rta reggel Joant az ajtaj�n, aki mosolyogva olvasta el. Tom az este alaposan �tn�zte a rajzokat, �s a mell�j�k rakott k�nyv oldalait is. A f�szerepl� figur�k aranyosak voltak, j�l el lett tal�lva a karakter�k, ha a f�rfinak lettek volna gyerekei, sz�vesen n�zegette volna meg vel�k a k�sz k�nyvet. Na �llj! Gyerekek? Az apja rendesen telebesz�lte a fej�t tegnap, az m�r biztos. Hogy elterelje figyelm�t, m�g aznap este telefon�lgatni kezdett, hogy meglepje a n�t �s a seg�ts�g�re lehessen. Alig v�rta m�r, hogy l�ssa az arc�t, amikor megl�tja a helyet, ahov� elviszi. �rt egy �zenetet neki �s az ajtaj�ra ragasztotta.

Ezt l�tta meg most Joan �s tork�ban dobog� sz�vvel indult el dolgozni. Hi�ba minden pr�b�lkoz�s, hogy m�sra gondoljon, tekintete minduntalan visszasiklott az �r�j�ra �s �gy �rezte, v�nszorog az id�. T�k�n �lve v�rt h�t, �s amikor megsz�lalt a telefonja, amibe a titk�rn�je sz�lt bele, miszerint egy bizonyos Tom Kaulitz van itt, felpattant. Tudat alatt igazgatni kezdte frizur�j�t, kisim�totta bl�z�t �s v�gignyalt kisz�rad� ajkain.

-      Szia! Csinos vagy! – n�zett r� �that� tekintettel Tom, mintha csak azt mondta volna, tudom, hogy miattam csinos�tottad ki magad �s nagyon tetszik! De nem mondott m�st �s Joan h�l�s volt ez�rt.

-           K�szi, hov� megy�nk?

-           Majd megl�tod! – kacsintott h�tra r� �s a n�t m�r nem is �rdekelte. V�g�l is nem mindegy? Negyed �r�t kocsik�ztak, �s egy hatalmas birtok el�tt �lltak meg. Joan elk�pedve b�multa a nagy h�zat, tekintet�vel falta a l�tv�nyt �s izgatta, mi lehet bent. Mi�rt hozta �t ide?

-           Tetszik? – l�pett mell� Tom �s elmosolyodta mag�t a n� arc�t l�tva – Nem k�rdeztem semmit... – kuncogott.

-           Mit keres�nk itt?

-           Jaj, de k�v�ncsiak vagyunk! Egy nagyon j� ismer�s�m lakik itt, megengedte, hogy sz�tn�z�nk egy kicsit.

-           Sz�tn�zz�nk? Minek n�zz�nk sz�t?

-           Sok a besz�d te n�, gyere m�r! – k�zen fogta �s maga ut�n h�zta a h�zba.

-           Megj�tt�nk! – ki�ltotta el mag�t Tom, amikor be�rt a h�zba. Egy hetven �v k�r�li n� j�tt el� kedves mosollyal az arc�n �s k�t gyenge karj�val �t�lelte a f�rfit.

-           Kedvesem! Annyira �r�l�k, hogy l�tlak!

-           �n is nagymama!

Nagymama? Tom nagymam�ja? Nos, eln�zve a n� kor�t, Geoffry anyja nem igaz�n lehetne, ahhoz fiatal, akkor pedig n�i �gr�l a mam�ja. � Tom anyj�nak �desanyja. Kiss� megugrott a gyomra, hirtelen �gy �rezte menten kicsusszan a talaj a l�ba al�l. Az a n� gy�l�li, Tom pedig k�pes �t ide hozni �s...

-           Joan... – �zlelgette az �reg h�lgy a nev�t, mik�zben r� emelte fak� k�k szem�t, mely kora ellen�re hars�nyan csillogott.

-           Igen! – l�pett k�zelebb �s a kez�t ny�jtotta – Joan Burke!

-           Igaz�n szemre val�! M�r �rtem, hogy a l�nyom mi�rt gy�l�li... – kuncogott – Nem mintha nem mag�nak keverte volna a bajt, nem igaz?

-           Nos, �n...

-           H�vjon csak Margaretnek. H�tul van, amit keres.

-           Fogalmam sincs, mit keresek...

-           Nem mondtad el neki? – r�tta meg unok�j�t, nagyot s�hajtva.

-           Meglepet�snek sz�ntam.

-           F�rfiak �s az � meglepet�seik. Gyere csak kedvesk�m! – azzal karon ragadta a n�t �s maga ut�n h�zta. Joan ide-oda kapkodta fej�t a h�zban, hiszen annyi l�tni val� volt. Viktori�nus berendez�s uralkodott a szob�kon, otthonos volt �s k�nyelmes. Tom m�g�tt�k l�pdelt �s le sem vette szem�t a n� �muldoz� tekintet�r�l.

-           Gy�ny�r� h�za van!

-           Az �sszes szoba k�z�l ez a kedvencem... – �llt meg egy ajt� el�tt �s b�ztat�an n�zett r�, hogy nyisson csak be, s lesse meg, mi�rt is im�dja annyira.

Joan eleget t�ve az unszol�snak, kez�t a kilincsre tette �s benyitott. L�legzete elakadt, szemei nagyokra ny�ltak. Tudta, hogy ki a felel�s a benti l�tv�ny�rt, �s sz�v�t bej�rta egy furcsa melegs�g �s tal�n... igen, b�szkes�g. Sosem l�tott m�g azel�tt ehhez foghat�t...