-           EGYÜTT megreggelizünk, aztán bemegyünk a városba és...

-           Én nem megyek. – szólt közbe Joan, és letette kiürült bögréjét. Minden szem rászegeződött, de nem hátrált meg.

-           Hogy érted, hogy...

-           Hogy hangzik? – idézte néhány perccel korábbi mondatát Tomnak, csúfondáros mosollyal az arcán – Nem megyek. Te magad mondtad, azért is vagy itt, hogy apáddal együtt töltsetek egy kis időt. Töltsetek. Nekem más dolgom van egyébként is.

-           Mi más dolgod lenne? – ráncolta a homlokát Geoff.

-           Magánügy! – állt fel és kifelé indult – Érezzétek jól magatokat! – intett még hátra, majd eltűnt az ajtóban.

Joan nem hazudott, tényleg dolga volt. Ha már úgy alakult, hogy lett egy szabadnapja, ki akarta használni és kivételesen egyedül lenni. Előhalászta a Peter-től kapott anyagokat és gondosan átolvasta őket. Néhány skiccet készített közben, próbálta megragadni a főszereplők lényét, felirkálta azok főbb tulajdonságait, aztán hozzáfogott a rajzoláshoz. A történet egy dzsungelben játszódott, ahol a legkülönfélébb állatok ismerkednek és barátkoznak össze egymással, különböző kalandok során. Aranyos kis mesének tűnt, Joan máris imádta és igyekezett a legjobbat kihozni magából az illusztrálás terén.

-           Milyen rég jártam már a tengerparton... – jegyezte meg Geoff, amikor Tommal a homokos parton sétáltak. A nap melegen sütött, sós levegőt fújt a langyos szél, sirályok repkedtek az égen, sok ember kihasználva a szabadnapot, vidáman nevetgélt a vízben csemetéikkel.

-           Miért is nem lep meg.

-           Te csak azt látod, hogy egyfolytában dolgozunk, de azt nem, hány ember boldog arcát ismerhettük meg, amikor általunk megtalálta álomlakását, ahol új életet kezdhet. Sok család hálás, amiért megteremtettük álmaik házát és a lehető legkedvezőbb áron adhattuk el nekik. Nem csak egyszerű munkaként fogom fel ezt Tom...

-           Tisztában vagyok vele, de néha igenis önzőnek kell lenni és nem túlzásba vinni a munkát apa. Látod, mi lesz a vége... Nagyon megijedtem, amikor...

-           Nem kellett volna!

-           Könnyen beszélsz. Na és mi van Grace-szel?

-           Hogy érted?

-           Ugyan... – mosolyodott el Tom.

-           Nagyon jó ápolónő... – köszörülte meg a torkát Geoff zavartan.

-           Áhá... ennyi?

-           Miért, mit képzeltél, mi van még?

-           Ennél egy kicsit több! – kacsintott.

-           Az én koromban már... – kezdte Geoffry a magyarázatot, de elhallgatott Tom hitetlenkedő arcát látva – Minek kérdezed akkor? – mosolyodott el végül.

-           Remek asszony. – mondta Tom.

-           Az.

Néhány néma csendben eltöltött perc után az öreg szólalt meg ismét.

-           Na és te?

-           Kicsit idős hozzám, nem gondolod? - tréfálkozott a férfi.

-           Csak tudnám, kitől örökölted ezt a szellemességet! – kuncogott Geoff – Ha már az én szerelmi életemnél járunk, veled mi van? Én sem leszek már fiatalabb és félő, hogy unokák nélkül hagysz...

-           Ráér még a dolog.

-           Úgy gondolod? Mit gondolsz, száz évesen akarom a térdemen lovagoltatni a kis lurkókat?

-           Miért ne...

-           Tom!

-           Apa? – kérdezett vissza.

-           Én csak... kellene valaki melléd, aki... Olyan egyedül vagy, akár a kisujjad. Ez nem jó. Az ember társas lény, kell mellé valaki, akivel leélheti az életét.

-           Ilyet még nem találtam.

-           Akkor szedd össze magad és nyisd ki jobban a szemed, mert nem csak én, de te sem leszel fiatalabb. Az átlagember huszonöt évesen alapít családot, te meg már harminc vagy.

-           Talán nem vagyok átlagos.

-           Az biztos! Na és? Randevúzgatsz valakivel?

-           Nem...

-           Erről beszélek! Hiába minden, ha próbálkozni sem vagy képes! Ígérd meg fiam, hogy ha látod a lehetőséget, megragadod! Az élet túl rövid ahhoz, hogy csak úgy elszalasszuk a lehetőségeket.

-           Igérem...

Este, amikor hazaértek, még mindig apja szavai jártak a fejében. Ki lehetne az, aki után kapva kellene kapnia, mint lehetőség? Akit el tudna képzelni maga mellett élete végéig? Akit annyira tudna szeretni. Egyetlen arc és egyetlen név lebegett előtte, de nem akart róla tudomást venni. A fenébe is, az apja felesége!!! Bosszúsan lépkedett fel a lépcsőn és azonnal kiszúrta az ajtaja előtt heverő lapokat, amik egy nagy kupacban tornyosultak egymáson.