-           Nem lehet, hogy máris készen vagy! – képedt el Joan, amikor Tom pár órával később az irodáján kopogott.

-           De igen! – mosolygott rá – Szerencsém volt.

-           Aha... szerencséd...

-           A nagyja nő volt, és úgy tűnik, megfogta őket valami bennem. – mondta és Joan hitt is neki. Volt valami Tom kisugárzásában, azon túl is, hogy az arca, akár egy görögistené, a testéről nem is beszélve. Tisztában volt ezzel, már amikor meglátta és most mardosta a féltékenység, amiért ezt más nők is észrevették.

-           Értem. – köszörülte meg a torkát.

-           Holnap minden itt lesz időre. – csak nem féltékenységet látott átsuhanni a nő arcán?

-           Remek.

-           Sokkal jobban nézel ki! – mosolygott Joan másnap Geoffry-ra. A parti két órán belül elkezdődik, ideje elkészülni.

-           Akkor már mehetek a partira anyu? – sandított Grace-re, aki kelletlenül tette csípőre a kezeit.

-           Bocsásson meg, hogy csak jót akartam! – jegyezte meg sértődötten, de látszott rajta, hogy érti a tréfát.

-           Ezt igennek veszem! – csapta össze a kezeit elégedetten az öreg – Hol van a szmokingom?

-           Megyek és én is elkezdek készülődni! Menjen maga is Grace, majd felvesszük odamenet, rendben?

-           Rendben, köszönöm! – bólintott zavartan és izgatottan egyszerre.

-           Joan! – szólt utána Geoff.

-           Hm?

-           Szólj Tomnak is!

-           Hm? – bugyuta hümmögésnél nem futotta többre zavartságában.

-           Szeretném, ha ő is jönne. Elvégre segített a szervezésben, és egyébként is örülnék, ha ott lenne.

-           Értem... persze. Szólok neki.

-           És ha volnál olyan kedves, vedd rá, hogy legalább egy öltönyt vegyen fel. – kuncogott – Nem értem, miért szereti annyira azokat a nyavalyás farmernadrágokat.

Joan elhomályosuló tekintettel gondolt vissza Tom öltözködésére. Azok a nadrágok igencsak jól álltak neki és azok a trikók és kockás ingek. Na és persze amikor nem viselt semmit... az állt neki a legjobban. Ráeszmélve gondolatainak rossz felé haladó irányára, gyorsan becsukta az ajtót maga mögött. Remegő kezekkel kopogott be a férfi szobájának ajtaján.

-           Tessék!

-           Én vagyok... – nyitott be Joan. A szobában félhomály uralkodott, csak a kislámpa égett az ágy melletti éjjeli szekrényen. A férfi félmeztelenül feküdt ágyán egy könyvvel a kezében, amit most elfektetett izmos hasán, hogy lássa a nőt. Érdeklődve figyelte, mit akar.

-           Igen?

-           A-aaaz apja, az apád, vagyis Geoff azt szeretné, ha velem jönnél, vagyis, ha te is eljönnél! A partira! Ma este... – nyögte.

-           Ez furcsa...

-           M-mivel hogy te is segítettél szervezni, meg... hasonlók... – halkult el a végére.

-           Rendben.

-           Oké, ja és ez... ez egy elég nagy parti lesz, tehát...

-           Ne ádámkosztümben menjek... – fejezte be a mondatát saját szavaival.

-           Akkor egy óra múlva.

-           Egy óra múlva. – bólintott és magában jót kuncogott a nő zavartságán. Lehet, hogy mégsem utálja őt? Joan Burke bizony zavarban volt és ez nem kerülte el egyikük figyelmét sem.

-           Azt a ku... – nyomta el kitörni készülő káromkodását Tom, amikor meglátta a nőt, kilépni szobájából. Joan zavartan kapta el tekintetét és megindult a lépcsők felé. Egyszerű fekete kisestélyit viselt, ami a térdéig ért és tökéletesen követte az alakját felfelé. Hosszú ujjai a csuklójáig értek, de a háta. Szabadon volt és Tom szája hirtelen kiszáradt, ahogy nézett utána. Összeszedte magát és ő is lement, kényszerítette magát, hogy ne csorogjon a nyála. Legalább az apja előtt ne.

-           Jól nézel ki, fiam! – dicsérte meg Geoffry büszkén és kitárta az ajtót előttük.

-           Jól vagy apa?

-           Kitünően, remek kis este lesz ez.