-           J� reggelt! – s�t�lt ki a konyh�ba Geoffry, aki l�that�an sokkal jobb sz�nben volt.

-           Apa, a tol�sz�ked...

-           Nem vagyok �n sem nyomor�k, sem gyenge! – hurrogta le fi�t t�relmetlen�l, de azt�n halv�nyan elmosolyodott – J� reggelt Grace, m�r sokkal jobban vagyok!

-           Az�rt csak ne er�ltesse meg mag�t t�ls�gosan! – h�zott ki neki egy sz�ket az �pol�n� �s el� tolta a sal�t�s t�lat.

-           Csupa z�lds�g... – t�rt bele az �reg kedvetlen�l.

-           Csupa vitamin! – kacsintott r� a n� – Egye meg sz�pen �s akkor enged�lyezek egy �r�val t�bb telev�zi�t!

-           Mintha �jra gyerek lenn�k... Hol van Joan? – fordult most a fi�hoz, aki b�ntudatos k�ppel v�laszolt.

-           Elment dolgozni.

-           Ma nagyon s�r� napja lesz, elk�lne neki egy kis seg�ts�g...

-           Erre val�k az alkalmazottak, bizony�ra m�r...

-           Holnap este lesz a c�ges parti, melyet minden �vben megtartunk, ami�ta �sszevontuk a k�t v�llalatot. Mindig ketten szervezt�k, mert a t�bbi l�h�t� b�r nagyon j� munk�s, de semmi m�v�szi �rz�k�k sincs. Ellenben neked...

-           Nekem?

-           Hiszen ez a szakm�d!

-           Kert�p�t� vagyok.

-           �s tervez� �s j� a t�rl�t�sod. Sz�pen k�rlek, hogy a mai napon menj be �s seg�ts neki.

-           Nem hinn�m, hogy pont r�m lenne sz�ks�ge.

-           Akkor bizony �n megyek be! – csattant fel – Ekkora nagy k�r�s lenne, hogy seg�ts elv�gezni helyettem egy kev�s munk�t fiam? Egy h�lgy seg�ts�g�re k�r�s n�lk�l is sietni kell, h�t nem ezt tan�tottam �n neked?

-           Rendben, m�r itt sem vagyok! – emelte fel kezeit v�dekez�n Tom, lehajtotta a k�v�j�t �s m�r ott sem volt. Nem akarta felizgatni az apj�t, �gy ink�bb gyorsan felvett egy farmert �s inget, kocsiba sz�llt �s izgatottan elhajtott. Grace mosolyogva n�zte a konyhaablakb�l �s visszatekintve Geoffry-ra, ugyanazzal az arckifejez�ssel tal�lta szemben mag�t.

-           Ha a mai napon eleget pihen, elengedem a holnapi partira.

-           De csak ha maga is j�n... sosem tudni, mikor f�rad el az ember... – kacsintott.

-           Egy�ltal�n nincs r�d sz�ks�gem! – mondta Joan, amikor Tom v�zolta neki apja k�r�s�t.

-           M�r pedig ap�m ragaszkodott hozz�, �gyhogy nincs v�laszt�sunk.

-           Na persze...

-           N�zd, nekem is lenne jobb dolgom, a j�r�lapok meg�rkeztek, �s ak�r a v�rosban is l�zenghetn�k, hogy ap�m azt higgye, itt vagyok �s seg�tek, de ha m�r itt vagyok, vedd valami hasznomat. Nincs valami munk�d a sz�momra? Amihez elk�lne egy er�s f�rfi, vagy valami?

-           Hm... – gonosz mosoly jelent meg az arc�n �s Tom sz�ve hevesebben kezdett verni. Mi a fen�t eszik ezen a n�n? Ki tudja... de valami�rt majd’ meg�r�l �rte.

-           Nos?

-A kajasz�ll�t�k m�r az agyamra mennek, a te dolgod lesz veszekedni vel�k addig, m�g fel nem fogj�k mit akarunk! Int�zd el, ez a lista! – nyomott a kez�be egy pap�rt.

-           Ennyi?

-           � igen, ennyi! Gyere vissza, ha v�gezt�l! – azzal mag�ra hagyta a f�rfit egy c�ges telefonnal, hogy azon int�zzen mindent.

-           Tudja az �telsz�ll�t�k mindig makacskodnak, csak a baj van vel�k! – s�gta neki a titk�rn� seg�t�k�szen – A f�n�k�k ut�lnak is vel�k foglalkozni, de ahol ennyi ember lesz, oda sok kaja is kell.

-           �rtem... – s�hajtott fel – Ez h�z�s lista.

-           H�zelegjen nekik. – adott egy tippet a n�, majd visszafordult az asztal�hoz �s beletemetkezett a munk�ba.

-           Remek... – h�zta el a sz�j�t Tom. Sz�val Joan m�gis csak ki akart sz�rni vele, de � ugyan nem hagyja neki. Ha belepusztul is, elint�z mindent, azt�n pedig �gy fog tenni, mintha egyszer�en ment volna, ak�r egy csettint�s. Nyak�ba vette h�t a v�rost, hogy mindegyikhez szem�lyesen l�togasson el, h�tha nagyobb sikere lesz, mint a telefon�lgat�ssal.