-           J� reggelt! – mosolygott r� Tom a serpeny� f�l�tt, amiben toj�s �s szalonna pirult �pp.

-           Szia... – ny�gte Joan.

-           K�v�t?

-           K�rek. K�sz�n�m. Geoff? – fordult most Grace fel�, aki valami eg�szs�ges sal�t�n �gyk�d�tt �ppen.

-           M�g alszik.

-           Azt hittem, hogy �... hogy �... �hm... N�zze, �n tudom, hogy amit tegnap l�ttott, nos... arra utal, hogy mi... mi ketten... Tommal... de �hm... nem!

-           Mit nem?

-           Mi nem vagyunk egy�tt! � nem a f�rjem!

-           Nem �rtem... – zavarodott �ssze a n�.

-           Az ap�m �s � h�zasok! Az �zlet �rdek�ben megegyeztek. Romantikus, nemde? – horkantott fel g�nyosan a f�rfi.

-           �n... este j�v�k! – mondta Joan, �s otthagyta �ket a konyh�ban.

-           A rohadt... – csapott a pultra Tom inger�lten. Megb�ntotta �t. Nem sz�nd�kosan teszi, de amikor esz�be jut ez az eg�sz, baromi d�h�s lesz �s tehetetlennek �rzi mag�t. Joan...

-           Maga bolond.

Grace halk kijelent�s�t nehezen siker�lt meghallania, de amikor felfogta mit mondott, meglepetten fordult fel�.

-           Tess�k?

-           Hallotta. Maga bolond. Itt van ez a n�, aki�rt l�that�an oda van, de maga b�ntja.

-           Ez sokkal bonyolultabb, mint amilyennek l�tszik.

-           R�g�ta ismeri?

-           A vicces az, hogy alig egy hete... – mosolyodott el, mivel esz�be jutott, amikor Joan megl�tta �t a birtokon.

-           H�t maga meg ki a fene �s hogyan jutott be ide? – k�rdezte.

Amikor ism�t megl�tta �t, m�r az irod�n k�v�l, ism�t el�llt a l�legzete. Az az�ta eltelt id�szakban azzal nyugtatgatta mag�t, hogy sokkal cs�ny�bb a n�, mint amire eml�kezett. Ugyanis sokszor j�t a fej�ben.

-           Kulcsot kaptam! – pr�b�lt magabiztosnak t�nni. Mulattatta a n� inger�lts�ge.

-           M�gis kit�l?

-           A h�z ur�t�l!

-           Itt valami t�ved�s lesz, mi nem h�vtunk senkit. A f�rjem fia fog itt dolgozni �s nyugodtan mondja meg neki, hogy ha ennyire ker�lni akarja a velem val� tal�lkoz�st, nem kell f�lnie, nem sokat leszek kint az udvaron, am�g egy szem�tdombnak n�z ki. Maga pedig menjen a...

-           Tom Kaulitz, nagyon �rvendek... – ny�jtotta a kez�t a f�rfi.

-           Nem indult z�kken�mentesen. – �llap�totta meg Grace, j�t mulatva a fiatalokon.

-           Nem! �s az�ta semmi sem az. – s�hajtott – Tudja nincs tiszt�ban vele, hogy ki is �. Egy sikeres �s okos n�, aki v�llalt egy teljesen m�s �letet az apja kedv��rt, �s 10 �ve m�ssal sem foglalkozik. V�gre mag�ra tal�lt volna, de az ap�m kedv��rt ism�t dolgozni ment, a saj�t �lmait gondolkod�s n�lk�l f�lres�p�rve... ism�t. Fogalma sincs, mennyire tisztelem �t ez�rt. Ugyanakkor a gondolat�t�l is �r�zom, hogy boldogtalan legyen, m�rpedig most az.

-           Hogy �rti, hogy visszament dolgozni?

-           Szabads�got vett ki erre a h�tre p�r napja, hogy kider�tse ki �.

-           Mi�rt most?

-           Hogy �rti?

-           Arra lenn�k k�v�ncsi, hogy ha m�st sem csin�l 10 �ve, csak kem�nyen dolgozik, mi t�rt�nt, hogy most hirtelen nem tetszik neki ez az �let?

-           Szerintem csal�dot akar �s szerelmet. Az ap�mmal semmi sincs k�zt�k, csup�n bar�ts�g �s tisztelet. Szerintem most �rt el oda, hogy ilyeneken gondolkodjon.

-           Mik�zben 10 �vig nem tette... – jegyezte meg Grace.

-           Mire akar kilyukadni? – r�ncolta a homlok�t Tom.

-           Megmondom �n mag�nak, mi t�rt�nt. Nem gyan�s, hogy amint maga ide j�n, Joan vil�ga �resnek t�nik, �s hirtelen csal�dra kezd v�gyni �s gyeng�ds�gre?

-           Ki nem �llhat.

-           Na persze! Sok mindent l�ttam �n m�r �letem sor�n, megvannak a magam radarjai.

-           Hmm, azok a bizonyos n�i radarok? – mosolyodott el a f�rfi.

-           Igen �s �n azt mondom, hogy maga t�rt�nt! Maga volt, aki felkavarta a nyugodt kis vil�g�t.