-           Hal�! – vette fel az otthoni telefont Tom, amikor az megcs�rrent.

-           Hogy van? – k�rdezte Joan a vonal m�sik v�g�n.

-           J�l! Nos... vettem fel mell� egy n�v�rt, aki vigy�z r�, mivel a megrendelt dolgokat m�r nem tudom lemondani, te pedig dolgozol, �gyhogy... – elhallgatott �s v�rta a n� reakci�j�t. Fogalma sem volt, mi�rt fontos neki ennyire, hiszen az � apja, m�gis akarta tudni, Joan mit sz�l a n�v�rhez.

-           J�l tetted! – k�sz�r�lte meg a tork�t a n�, m�g mindig b�ntudata volt, ez�rt kora reggelt�l meg�ll�s n�lk�l dolgozott, csak az�rt hagyta abba, hogy megtudja, hogy van Geoffry. �s tal�n mert hallani akarta Tom hangj�t?

-           Mikor j�ssz haza?

Haza... mikor j�ssz haza... HAZA... hozz� haza.

-           Nem tudom m�g, ha elint�ztem mindent!

-           �rtem, akkor ne v�rjunk az eb�ddel.

-           Ne! Majd csak este �rek haza szerintem.

-           Nem a te hib�d volt. – mondta Tom halkan, mintha a n� gondolatai k�z�tt olvasna. Joan sz� n�lk�l tette le a telefont. Dehogynem!

Meghagyta a titk�rn�j�nek, ne kapcsoljon be senkit, csak ha otthonr�l h�vj�k. Musz�j �tr�gnia mag�t azokon az anyagokon, amik az�ta gy�ltek �ssze, mialatt � szabads�gon volt. Val�ban k�s� este �rt haza, de igyekezett, hogy m�g elcs�pje Geoff-et, hogy l�ssa hogy �rzi mag�t.

-           Sokkal jobban n�zel ki! – mosolygott a f�rfira, aki a nappaliban �cs�rg�tt �s a telev�zi�t kapcsolgatta. Bossz�ss�ga annak sz�lt, ami�rt nem dolgozhat, de Joan l�tta rajta, hogy j�t tesz neki a pihen�.

-           A n�v�r? – r�gta le l�b�r�l a magas sark�t �s lerogyott a kanap�ra. Hihetetlen, hogy p�r nap el�g volt hozz�, hogy az addig k�nyelmesnek hitt cip�ket, bl�zereket �s bl�zokat fojtogat�nak �s borzalmasnak tartsa. Alig v�rta, hogy megszabaduljon t�l�k.

-           A konyh�ban! Valami gy�gyf�ves te�t k�sz�t nekem. Szerintem boszork�ny �s meg akar m�rgezni!

-           Mi sem term�szetesebb! – kuncogott a n� – �r�l�k, hogy Tom felvette!

-           Mert te is az �letemre t�rsz!

-           Lebuktam! – h�zta el a sz�j�t sz�npadiasan.

-           F�radtnak t�nsz!

-           Csak elszoktam t�le! De ism�t beler�z�dok, te csak pihenj!

-           Ha akarod, �n...

-           Meg se hallak! El�g k�s� van... – n�zett az �r�ra – Nem kellene m�r aludnod?

-           Ahh, m�r te is ezzel j�ssz! Nem vagyok �vod�s!

-           K�sz a finom tea, ett�l azt�n �gy fog aludni, mint a tej! – j�tt ki a konyh�b�l Grace egy g�z�lg� b�gr�vel.

-           J� est�t, Joan Burke vagyok! – ny�jtotta a kez�t a fiatal n� �s Grace kedves mosollyal az arc�n fogott vele kezet.

-           �r�l�k, hogy megismerhetem! Ha nem haragszik, lefektetem Mr. Warren-t, m�r �gy is k�s�re j�r!

-           Nem, nem, vigye csak! J� �jt Geoff!

-           K�t rabszolgahajcs�r! – s�hajtott a f�rfi, de hagyta, hogy Grace betolja a szob�j�ba.

Joan kimer�lten rogyott vissza a kanap�ra �s kezdte massz�rozni a hal�nt�k�t. Azt�n hirtelen azt �rezte, hogy haja meglazul, loknijai a v�ll�ra hullnak.

-           L�tom, kivagy... – Tom hangja rekedt volt a v�gyt�l, Joan csak b�mult fel r�, mint aki ahhoz is f�radt, hogy ellenkezz�k. Lass� mozdulatokkal massz�rozta a v�ll�t, a hal�nt�k�t �s p�r perc m�lva a n� m�r majdnem aludt. Majdnem. Amikor viszont a f�rfi ajkait a nyak�hoz �rintette, teljesen �berr� v�lt, �szt�nei �lesebbek lettek �s majdnem felny�g�tt.

-           Tom...

-           Eln�z�st kisasszony! – k�hintett egy apr�t Grace a nappali v�g�b�l – Lefektettem az ap�s�t, holnap reggel itt leszek! J� �jszak�t mindkettej�knek! – azzal elment.