Joan csalódottan figyelte a táncoló embereket a klubban. Kívülállónak érezte magát. Persze sok férfi meg akarta hívni egy italra, de mindnek nemet mondott. Valahogy egyik sem volt az igazi. Tényleg véntyúknak érezte magát. De ha belepusztul is jól fogja érezni magát és kész. Belevetette magát a tömegbe és táncolni kezdett, de képtelen volt kellően ellazulni. Ez nem az ő világa. De akkor mi az? Most már csak a munka maradt számára? Minden erről fog szólni az életében? Nem akar munkamániás lenni, akit más nem is érdekel, csak a cég és az üzlet.

Elkedvetlenedve lépett ki az utcára pár órával később és leintett egy taxit, ami hazavitte. Bölcs döntésnek bizonyult, hogy nem kocsival jött, ugyanis jó pár koktél volt már benne, ami balesethez is vezethetett volna. Épp elégről hallani mostanság. Kiszállva a taxiból levette lábairól a magas sarkút és kezében fogva lopakodott be a házba, hogy ne ébresszen fel senkit. Hát nem volt meg a nagy kaland ma este, de talán még nem késő...

Nesztelenül surrant fel a lépcsőn, el a dolgozószobája mellett, a mini nappalin át és végül a saját szobája mellett is. Halkan kinyitotta az ajtót és belépett. Cipőjét letette az ajtó mellé és az ágyhoz lépett. Onnan nézte néhány pillanatig, hogy alszik Tom a vendégszobában. Igen, a vendégszobában ácsorgott és nem volt elég beszámítható állapotban ahhoz, hogy felismerje mekkora gondatlanság lenne bármit is tennie. Éppen ezért nyújtotta ki karjait és simított végig a férfi felkarján, míg az ébredezni nem kezdett.

• Joan? – hunyorgott a nőre, próbálta eldönteni, álmodik-e vagy sem.

Gyors kontyba fogott haja már jócskán meglazult, tincsei kócosak voltak és némelyik az arcába lógott. Joan erős késztetést érzett rá, hogy elsöpörje onnan őket és a helyükre csókokat szórjon.

-           Szia... – súgta.

-           Mit keresel itt? – tornázta magát félig ülő helyzetbe Tom és a nőnek több sem kellett, lejjebb húzta róla a takarót és az ölébe ült – Mit...

-           Shhh... – bátortalan és gyengéd csókjával hallgattatta el a döbbent férfit, aki pár másodperc után szenvedélyesen viszonozta a csókot és erős karjaival közelebb húzta magához a finom testet.

-           Várj csak Joan, te... te részeg vagy?

-           Na és? – ajkaival Tom borostás állára, majd nyakára tévedt, érezte a vad lüktetést az ereiben. Érezhetően megfeszült a teste, ahogyan próbált uralkodni magán, de Joan nem igazán segített a dologban – Pontosan tudom, mit csinálok Tom! – nézett barna szemeibe határozottan.

-           Remélem! – csókolta meg a nőt, levezetve az eddig felgyülemlett vágyait iránta. Ujjai a ruha cipzárját keresték, végül a nő talált rá és húzta le. Tom örömmel látta, hogy ez alá a ruha alá nem kell melltartó. Egy határozott mozdulattal fordított testhelyzetükön, így most ő volt felül és mielőtt megcsókolta volna őt, elgyönyörködött szanaszét heverő fürtjeiben a párnáján. Éhesen esett ajkainak és barangolta be kezeivel az egész testét. Mióta meglátta erre vágyott és most, hogy megtörténik, képtelen volt gondolkodni, vagy ellenállni neki. Joan csókjai is egyre követelőzőbbé váltak, ujjai Tom hátába vájtak, simogatta, lábait átkulcsolta a csípőjén. Nocsak, Tom igazat mondott, amikor azt állította, meztelenül alszik...

Minden porcikájukban vágy csörgedezett a másik iránt, amit úgy tűnt, képtelenség kioltatni, vagy csillapítani, percről perce türelmetlenebbek lettek. Kapkodták a levegőt, és amikor végre eggyé váltak, még szorosabban tartották egymást. a gyönyör kezdett elviselhetetlen lenni, mozdulataik gyorsabbak és gyorsabbak lettek, hogy ne kiabáljanak, inkább csókolták egymást...

Az érzelmek vihara után pihegve feküdtek egymás mellett az ágyon. Izzadt testük összegabalyodva hevert, csupán annyi erejük maradt, hogy közelebb bújjanak a másikhoz. Tom apró puszit adott Joan hajára, aki elmosolyodva férkőzött közelebb hozzá, akár egy jóllakott macska. Ráér majd holnap leszidnia magát gyengesége miatt, most csak élvezni akarta. És élvezte. Nagyon.

A férfi mellkasán pihentette fejét, ujjaival annak sötét mellbimbóival kacérkodott, mire Tom egyre szaporábban kezdte szedni a levegőt.

-           Joan... – szűrte fogai között.

-           Mi az? – nézett fel rá huncut fénnyel a szemében.

-           Ha ezt csinálod...

-           Ha ezt csinálom? – húzta fel a szemöldökét kíváncsian.

És Tom megmutatta neki mi lesz akkor. Egész éjjel...