Tom jó kedvűen ébredt fel. Energikusan pattant ki az ágyból és vette célba a fürdő szobát, hogy egy kellemesen langyos fürdővel indítsa a napot. Halkan dudorászva járkált fel-alá a szobában, ami Joan figyelmét sem kerülte el a szomszéd szobában. Éppen csak, hogy magához tért, máris őt kell hallgatnia. De valahogy mégsem tudta felhúzni magát rajta. Álmos gondolatai össze-visszakószáltak fejében... Tom ugyanígy dudorászik, csak nem a szomszéd szobában. Nem a vendégszoba fürdőjében készülődik... nem az ottani szekrényben kutakodik ruha után... és nem arra az ágyra ül le, amelyikre most. Mindezt csupán egy szobával arrébb kellene csinálnia. Joan-éban.

Olyan hirtelen ült fel az ágyban, hogy a szeme előtt sok apró színes pötty ugrált és beletelt pár pillanatba, mire ismét látta a szobáját. Ki kell mozdulnia innen, és nem csak a szobájából, de a házból is. Túl sokat volt már összezárva Tommal ezek szerint, kell valami vérpezsdítés. Felvette magára köntösét és átcsoszogott a dolgozószobájába a laptopjáért. Visszabújva az ágyba, ölébe vette és az interneten keresgélt a város szórakozóhelyeire. Elég sok volt és kissé belepirult, hogy alig egy-kettőről hallott. De elhatározta, hogy ez ma megváltozik, ugyanis bulizni megy.

Jókedvűen baktatott le a lépcsőn, hogy egy kis reggelit magához vegyen, utána elinduljon vásárolni. Csak nem mehet kosztümben szórakozni. Ezután gyorsan letusolt, felöltözött és már szaladt is ki az autóhoz.

• Majd jövök! – mosolygott Tomra az udvaron, aki hirtelen nem is tudta mire vélni ezt a jó kedved, de örült, hogy így látja a nőt. Energikusnak tűnt és boldognak. Most először látta ilyen fesztelenül mosolyogni, mióta megismerte.

            Rengetek ruhát felpróbált és kezdte úgy érezni magát, mint egy gyerek az édességboltban. Mikor élvezett utoljára ennyire valamit? De kár is volt megkérdeznie magától, mert a válasz nem tetszett neki. Hisz nem is olyan régen...

Több féle színben vásárolt ruhákat, ékszereket is választott és végül fülig érő szájjal ment haza, hogy délután elkezdhessen készülődni. Pihentető fürdőt vett, gyertyákkal és füstölővel, haját sütővassal hullámosabbra és dúsabbra varázsolta, zöld szemeit halvány sminkkel emelte ki, ruhájához passzoló vörös rúzst használt. Fülébe apró piros követ rakott, nyakába a hozzá tartozó nyakláncot és az aznap vásárolt piros ruhát vette fel, mely passzos volt és tökéletesen követte teste vonalait. Egyszerű szív alakú dekoltázsa volt vastag pánttal és a térde fölött ért véget a szoknyarész. Elégedett volt magával, amikor a tükörbe nézett. Tomnak le fog esni az álla... de miért érdekel engem egyáltalán, hogy Tom mit csinál? Megrázta a fejét és kezébe vette kedvenc parfümjét. Befújta csuklóit és a füle alatti érzékeny részt a finom illattal. Már csak egyszerű púderszínű magas sarkúja volt hátra.

Tom a nappaliban ücsörgött és a kora esti kínálatot böngészte a tv újságban, míg apja elvonult a dolgozó szobájába. Unatkozott és már azon volt, hogy felmegy a nőhöz, hátha van kedve csinálni valamit, amikor meghallotta lépteit a lépcső felől. Amikor meglátta, mintha megnémult volna. Bágyadt vigyor ült ki arcára, ahogy jó alaposan végigmérte őt, szája kiszáradt, így kénytelen volt megköszörülni a torkát.

-           Szia! – köszönt Joan halványan elmosolyodva a férfi reakcióján.

-           Hova... szia! Mármint hova mész? – ráncolta a homlokát zavartan – Nagyon csinos vagy...

Nem tudta eldönteni, hogyan tetszett neki jobban a nő, így, vagy egyszerű lófarokban és kényelmes, sportos szerelésben. Mindkettő szívdöglesztő volt.

-           Köszönöm Tom! – volt abban valami, ahogy a nevét mondta és a férfi bizseregni kezdett mindenhol – Szórakozom egy kicsit, későn jövök haza. Hahó, itt vagy?

-           Jó szórakozást... – nyögte és tátott szájjal nézett Joan után. Jéghideg víz, az kell ide. Vagy inkább Joan után kellene szaladnia és felrángatnia az ágyába. Ez a verzió jobban tetszett neki.