Joan a halk kopog�sra kapta fel a fej�t, kim�szott az �gyb�l �s az ajt�hoz s�t�lt.

-           Ki az?

-           Tom vagyok.

-           �hm... egy pillanat... – zavartan ny�lt k�nt�se ut�n, majd beleb�jt �s kinyitotta az ajt�t.

-           Szia! – mosolygott r� a f�rfi.

-           Miben seg�thetek?

-           Mennyi id�, m�g fel�lt�z�l?

-           Tess�k?

-           Mennyi id�be telik, m�g azt a p�kh�l�t leveted magadr�l, ami a k�nt�s�d alatt van �s felveszel valami olyan ruh�t, amiben nem vetem r�d magam az els� 10 m�sodpercben?

-           Tom...

-           N�zd, rosszul ind�tottam, de csak mert tudom, hogy alatta... sz�val. Arra gondoltam, elmehetn�nk moziba!

-           Hogy mi ketten? Egy�ltal�n nem zavar, hogy az ap�d feles�ge vagyok?

-           Nagyon szeretsz dob�l�zni ezzel a sz�val, pedig nem igaz. Pontosabban a h�zass�g int�zm�nye szerint ez nem igazi h�zass�g. �zlet. Na mindegy, nem ez a l�nyeg. Ap�m �tlete volt, hogy szabad�tsalak ki kicsit a h�zb�l. Mit sz�lsz?

-           H�t �hm...

-           Nem tudom, att�l tartasz-e, hogy ez csak megcsal�s, ami nagy h�lyes�g, vagy hogy esetleg kiv�telesen �lvezni is fogod?

-           �gy �ll�tasz be, mint egy megsavanyodott �regasszonyt.

-           Rendben, bizony�tsd be nekem, hogy nem vagy az! – hajolt hozz� k�zelebb �s egyik szem�ld�k�t kih�v�an h�zta fel.

-           Azt hiszem, 10 perc el�g lesz... – mondta v�g�l Joan �s azonnal be is csukta az ajt�t el�tte.

Nem akarta kics�pni mag�t, nem akarta, hogy Tom azt higgye, ez randi �s t�bbet k�pzeljen a dologba. �gyis s�t�t lesz. De m�gsem siker�lt, egyszer csak azon kapta mag�t, hogy vill�m gyorsan sminkel �s izgatottan m�regeti mag�t a t�k�rben, hogy t�k�letes-e m�r a k�lseje. A megszokottn�l kicsit s�t�tebbre festette ki szemeit, szempill�it spir�llal hosszabb�totta, grafitsz�rke f�ls�j�hez fekete k�ves �kszereket v�lasztott, v�g�l kedvenc parf�mj�t permetezte mag�ra. Haj�t kibontva hagyta, az elm�lt napokban nagyon megtetszett neki �gy, �s tudta, hogy Tom is �gy szereti. Nagyot dobbant a sz�ve, amikor ez esz�be jutott, �s egy pillanatig elgondolkodott, hogy gonosz legyen-e �s �sszek�sse, de akkor bekopogott a f�rfi.

-           Mehet�nk! – nyitott ajt�t a n� �s nem foglalkozva Tom d�bbent arckifejez�s�vel �s lees� �ll�val, els�t�lt mellette. Mire le�rt a f�ldszintre, Tom is �sszeszedte mag�t �s ut�na botork�lt.

-           Khm... nagyon csinos vagy.

-           K�sz�n�m.

-           � nem, �n k�sz�n�m! – mosolygott r� sejtelmesen �s kinyitotta el�tte a bej�rati ajt�t. Joan alig v�rta m�r, hogy oda�rjenek a moziba �s a s�t�tben ne l�tsz�djon, mennyire elpirult. Vissza lehet tartani a zavart? Lopva Tomra n�zett, aki hal�los nyugalomban n�zte az utat, ujjai valamilyen halk ritmusban doboltak a korm�nyon, ajkai apr� mosolyra h�z�dtak.

-           Sajn�lom, hogy az ap�d r�k�nyszer�tett erre, de csak hogy tudd, nem kell engem sz�rakoztatnod, ha nem szeretn�l.

-           M�r hogy ne szeretn�lek! Enn�l jobbat m�g soha senki nem k�nyszer�tett r�m! – n�zett r� – Ne agg�dj folyton mindenen. Sz�vesen j�ttem. M�r r�g elh�vtalak volna magam is, ha nem tartan�k att�l, hogy ap�m nem n�zn� j� szemmel.

-           Att�l tartott�l, hogy elh�vj, de att�l, hogy megcs�kolj, nem? – k�rdezte Joan homlokr�ncolva, �s amikor a f�rfi ism�t r�n�zett, als� ajk�ba harapott annak f�rk�sz� tekintet�t�l. Nem eml�kezett, l�tott-e valaha is barn�bb szemet. Tom v�gignyalt ajkain, majd ism�t el�re n�zett. Mosolya lankadatlanul arc�ra ragadt.

-           Az m�s... – mondta halkan v�g�l.

-           Miben?

-           Abban, hogy �gy �reztem, ha nem cs�kollak meg, akkor... nem is tudom...

-           Akkor?

-           Akkor tal�n a pokolban �ghetek �letem v�g�ig. Musz�j volt, nem kock�ztathattam meg, hogy kihagyjam.