-Kicsim... -ébredtem Bill nyakcsókjaira.

-Maradjunk még így...

-Jó lenne... de mindjárt itt a reggelink!

-Azt hittem, kocogni fogunk!

-Josline hozza be ma reggel!

-Ki az a Josline?

-A házvezetőnő...

-Mi? Ne már! Bill, kérlek, nem kell nekünk házvezetőnő...

-Csak egy napot adj neki, rendben?

-Oké... de ha jól csinálja, akkor sem kell! Én akarom eltartani a férjemet és...

-A férjedet? -mosolygott rám.

-Ezt mondtam? Ne haragudj, csak... csak kicsúszott... -pirultam el.

-Örülök, hogy kicsúszott! -szállt le rólam.

-De emiatt most ne érezd magad úgy, mintha kötelező lenne...

-Akkor ez sem kell? -tartott felém egy gyűrűsdobozt-

-De igen! -öleltem magamhoz sokkot kapva.

-Akkor válaszolsz?

-Mégis mire? -húztam az agyát.

-Maradhat a házvezetőnő? -tartotta felém a dobozt.

-Bolond!

-Jól van! Leszel a feleségem Lis?

-Leszek! -támadtam le csóközönömmel- Szeretlek! Szeretlek! Szeretlek!

-Én is! Pláne, ha életben hagysz! -kapkodott levegő után.

-Bocsi! -szálltam le róla.

-Így ni... -húzta fel az ujjamra a gyűrűt és én elvesztem a ragyogásában, annyira szép volt- Tetszik? -nézett rám Bill édesen.

-Még nálad is jobban imádom! -vigyorogtam.

-Mi? -szontyolódott el.

-Bill! Csak vicceltem! -csókoltam meg és az ölébe ültem- Szeretlek!

-Akkor bizonyítsd be! -húzódtak finom ajkai pimasz vigyorra.

-Ezer örömmel! -csókolgattam a nyakát.

-Valamiről megfeledkeztünk... -nyögte.

-Miről? -vettem le róla a pólóját.

-Azt nem tudom! -tepert le.

-Jó reggelt kedveskéim, itt a finom regg... -jött be egy 50 körüli nő egy tálcával a kezében és amikor meglátott minket, kis híján el is ejtette. Azonnal megfordult és sűrű bocsánatkérések közepette kivonult a szobából, becsukva maga után az ajtót.

-Már tudom! -nevetett Bill, de én egyáltalán nem találtam a helyzetet viccesnek.

-Ő a házvezetőnő? -néztem Billre szúrós szemekkel.

-Miért? Fiatalabbra számítottál?

-Khm... igen...

-Féltékeny voltál? -húzgálta a szemöldökét.

-Folyton bosszantasz! -csókoltam meg megkönnyebbülten.