A házvezetőnő másnap elhagyta a házat, komolyan gondoltam, hogy én akarok gondoskodni a férjemről. És különben sem tudnék úgy élni, hogy bármikor ránk nyithat egy idő nő... Délután elrángattam Billt egy szalonba,,, egy tetováló szalonba pontosabban. És vittem a rajzaimat is...

-Mi ez az egész? -nézett rám.

-majd megtudod! Helló Todd! -köszöntem az ottani tetoválóművésznek- Ezek lennének azok! Nekem a bal, neki pedig a jobb alkarjára lenne, egészen a csuklón.

-Hm, remek tervek!

-Tényleg? -vigyorodtam el.

-Igen, hozzá is láthatunk, csak egy pillanat...

-Oké!

-Mihez is? -kérdezte Bill.

-Most szépen csukd be a szemed! Nem fog fájni... nagyon... reméljük...

-De...

-Bízz bennem! -csókoltam meg.

-Nyugi, tetszeni fog! -bíztatta Todd is.

-Oké...

-Jesszusom, egy tű! -rémültem halálra, ahogy elővette a kellékeit a művész...

-Ajaj...

-Najó, vágjunk bele... -nyeltem egy nagyot.

-Na, hogy tetszik? -álltam szerelmem mögé a tükör előtt fél órával később.

-Imádom! -csillogott a szeme- Érted ugyan jobban aggódtam az elején, de nagyon tetszik!

-Biztos?

-Igen!

-Remélem másban nem tesz kárt... -néztem a sajátomra.

-El sem hiszem, hogy megcsináltattad!

-Azért csináltam, mert szeretlek!

Még mindig a tükörbe bámultam, ahol az összekulcsolt kezünk vonzotta a tekintetem igazán. Azon belül is a tetoválás mindkettőnk csuklóján. Egy csillag, szárnyakkal és egy szalaggal, amint egy-egy szó van. Mögötte egy láncfüzér, ami szívet formál. A csillag közepén nekem "B" betű, Billnek pedig "L" betű-

-Biztos tetszik? Én csináltam és nem vagyok művész...

-Kicsim! -fogta meg az arcom- Tökéletes! Ez a kedvencen mind közül.

Pár nappal ezelőtt eszembe jutott, mikor Görögországban voltunk 2 hónapja és a tetoválásait elemezgettem. Kérdezte, hogy soha nem akartam-e tetkót. Hát mostmár igen...

-Akkor jó! Köszönjük Todd!

-Igazán szívesen, gyertek máskor is! -adott két puszit, elköszöntünk, aztán haza indultunk.

-Állj! -fékezett le egyszercsak Bill a kocsival, szerencsére épp kisutcában voltunk, ahol semmi forgalom nem volt.

-Mi az? -kérdeztem.

-Másban? Azt mondtad, reméled másban nem tesz kárt!

-Igen! -mosolyodtam el, kicsit soká tartott, míg leesett neki.

-Te... ez azt jelenti... hogy te... te...

-Igen! -bólogattam hevesen.

-Istenem kicsim, annyira szeretlek!

-Én is! -kulcsoltam össze kezemet az övével és az újdonsült varratokra néztem a bőrünkön.

Először Billére, aztán az enyémre, majd összeraktam a két szót. Igen, a miénk tényleg igaz szerelem. Szívtől szívig...

>vége<