-Kösz... -mondta Tom pár perccel azután, hogy Sam és Bill leléptek elhozni a maradék csomagjaimat.

-Mit? -néztem rá.

-Tudod te! -mosolyodott el.

-Tényleg szeretem ezt a várost, szóval...

-Akkor is köszönöm Lis... hálás vagyok...

-Nem hagyhattam, hogy csak úgy itt hagyjon mindent, nem igaz?

-Más nő hagyta volna! Akikkel eddig találkoztam, ki akarták sajátítani Billt. Nem tetszett nekik, hogy Billel ilyen jó kapcsolatban vagyunk!

-Én nem olyan vagyok Tom... tőlem hajnalok hajnalán is meglátogathatod majd, nem zavar! Téged is nagyon megszerettelek!

-Ez kölcsönös!

Billel egy héten belül találtunk egy nagyon szép házat, nem messze Tom lakásától. Annak ellenére, hogy fele akkora is tökéletes lett volna, roppant otthonosnak találtam és egyből beleszerettem. Bill azt mondta, majd megtöltjük pár szaladgáló gyerekkel. Enyhe célzás a jövőbeni tervére.

-Mit rajzolgatsz? -jött be hozzám a konyhába egyik este.

-Semmit! -fordítottam meg a lapokat.

-Naa! Mutatsd!

-Nem, nem! Majd ha kész lesz!

-Ó... -vágott csalódott fejet.

-Megyünk fürdeni? -csókoltam meg.

-Ezzel nem tudod elterelni a figyelmemet! -tekingetett a lapok felé.

-Nagy kár... -csókoltam finom selymes nyakába és végighúztam a kezem a hasán, le a sliccéig, amit aztán le is húztam- És ha azt modnom, nem lesz rajtam köntös, mire elérek a fürdőig?

-Najó... talán mégis... -mondta rekedtes hangon és a karjába vett, úgy vitt el a fürdőig.

Miután eltereltem egy-két dologról a figyelmét, lefeküdtünk aludni, de sokáig csak feküdtünk és simogattuk egymást.

-Kicsim...

-Hm? -néztem fel rá.

-Felvettem egy új házvezetőnőt...

-Mi? Remélem én nem olyan sorsra jutok, mint Melissa!

-Dehogyis, még össze sem házasodtunk! -cukkolt.

-Vicces vagy! -csíptem az oldalába.

-Meg fogsz csalni? -kérdezte.

-Nem! -bújtam hozzá mégjobban.

-Akkor biztosan nem jutsz olyan sorsra! -csókolt meg.

-Szeretlek!

-Én is kicsim!

Ismét csend lett, de valami nem hagyott nyugodni.

-Bill...

-Hm?

-Rúgd ki a házvezetőnőt!

-Oké! -nevetett.