Nem hittem a szememnek, amikor megláttam Billt az ajtóban. Azt hittem elment, hogy egyedűl maradtam Joshuával... hogy elvesztem.
-Ki a franc vagy te?
-A férje! -jelentette ki Bill.
-Mi? Ez itt? -mutatott Billre rámnézve.
-Igen... -mondtam halkan.
-Na persze! -indult el felé és tudtam, Billnek annyi. Esélye sincs ellene...
-na mi kell? -lépett elé Sam, nagy megynyugvásomra.
-Mi van, testőr nélkül nem megy megvédeni a csajod?
-A lényeg ugyanaz: megvédeni! Úgyhogy nem tudom ki vagy, de gyorsan tűnj el!
-Elisabeth az enyém!
-Sosem volt a tiéd! -nézett egyenesen a szemébe Bill.
-Én nem tenném a helyedben! -lépett hozzá közelebb Sam, mivel Joshua már nagyon idegesnek látszott, mint aki bármelyik pillanatban támad.
Végül Joshua elment, én pedig azonnal Bill karjaiba omlottam.
-Jól van kicsim, nyugodj meg...
-Szeretlek! -szorítottam magamhoz.
-Ki volt ez?
-A volt férjem...
-Bántott, ugye?
-Nem, mert megakadályoztad...
-De... úgyértem annak idején... -emelte fel az állam.
-Igen...
-Ennek végérvényesen is vége van! -csókolt meg.
-Köszönöm, hogy itt voltatok...
-Az előbb váltunk el, de máris hiányoztál, szóval feljöttem! Igazság szerint leakartalak teperni...
-Mégis gyenge vagy! -mosolyodtam el.
-Igen... -csókolt a nyakamba- Sam, mindjárt megyek, lemennél addig a kocsihoz?
-Persze... főnök... -mosolyodott el és szerintem pontosan tudta, mi jön most.
-Pontosan mennyi időnk van? -kérdeztem a pólója alá nyúlva.
-Nem tudom... Sam türelmes ember...
És tényleg. Sam 3/4 óra múlva feljött, miután Bill távozott.
-Azt mondta, vigyázzak rá, amíg nincs itt!
-Értem... neked is hálás vagyok, amiért...
-Ne, nem szükséges! Te már mintha családtag lennél! Bill felesége...
-Nem tudom, miért mondta ezt... -pirultam el.
-Tényleg nem?
Bill hazaérve azonnal pakolni kezdett egy bőröndbe minden holmiját.
-Helló öcsi, hová készülsz? -Tom.
-Lishez!
-És mi ez a sok cucc?
-Odaköltözök egy idejig...
-Egy idejigM Mégis mennyi idejig?
-Addig, amíg nem találok lakást!
-Miért, ezzel mi van?
-Új életet kezdek vele, távol innen...
-És ő ezt már tudja?
|