-Nyugi, csinos vagy! –nyugtagatott másnap reggel Billl.

-Nem izgulok, ez csak egy ebéd Tomnál! Bár szívesebben maradtam volna még ágyban, kimerültem…

-Ne haragudj… -nézett rám Bill bűnbánóan.

-Úristen, dehogy haragszom! –csókoltam meg.

-Induljunk, különben megint lefárasztalak!

-Oké! –nevettem.

10 perc múéva ott voltunk Tomnál.

-Megjöttünk! –kiálltotta el magát Bill, amikor beértünk.

-Sziasztok! –üdvözölt minket Tom, adott két puszit, majd egy ölelést, aztán Billhez ment.

-Anyuék már itt vannak!

-Mi?

-Gyertek beljebb! A konyhában vannak!

-Ez most komoly? –néztem rémülten Billre.

-Az! Miért, beszéltetek már, nem?

-De… de az más! Te tudtad, hogy itt lesznek és szándékosan nem szóltál!

-Kicsim… ha szólok, nem jössz el! Kérlek, baba a kedvemért… -csókolt meg.

-Nem is tudom Bill, a ruhám sem valami…

-Css, imádni fognak! Sőt, már most imádnak! És én is imádlak!

-Főleg Melissa…

-Te ismersz Melissát? Mert én nem! Én List ismerek és fülig bele vagyok zúgva! Olyan jó lenne egy ebéd… a családommal Lis! –ölelt még szorosabban.

-Szeretlek! –néztem rá üveges tekintetekkel.

-Gyere… -mosolyodott el és kézen fogva mentünk be a konyhába.

-Sziasztok drágáim! –fogadott egy kedves asszony minket, majd előbb Billnek, utána nekem is adott 2 puszit, meg egy ölelést- Nahát Elisabeth, pontosan ilyennek képzeltelek el! –forgatott körbe- Nagyon bájos Bill! –mosolygott.

-Tudom! –húzott magához szerelmem- Lis, ő itt az anyám…

-Simone vagyok kicsikém, nyugodtan tegeződjünk csak, úgy sokkal kényelmesebb!

-Rendben!

-Látod Gordon, mindig mondtam, hogy Bill egyszer még úgyis megtalálja a neki való nőt...

-Igen!

-Aki nem az a nő, aki...

-Anyu! Lis tökéletes! -szólt közbe Bill.

-Igen kisfiam, tudom!

-Remélem mindenki éhes% -tálalt Tom.

-Jó étvágyat!

Őszintén nem tudom, miért ilyedtem meg, Simone-nál és Gordonnál rendesebb embereket elképzelni sem lehetne. Persze Billen kívül. Nem volt olyan perc, hogy ne nevettem volna, és Bill is végig fogta a kezem. Ez a délután igazi családias léhkörben telt, jól éreztem magam és azt éreztem, hogy Bill szülei is elfogadtak.

Délután 5 felé indultunk haza, Simone-ék is fáradtak voltak, mi pedig vágytunk arra, hogy újra kettesben lehessük. Hazaérve ketten lefürödtünk, aztán bevackoltuk magunkat a kanapéra és a tv-n aludtunk el.