-Csengettek… -nyszrgtem Bill karjaiban pr ra mlva.
-Te vagy a hzvezet… -bjt a mellkasomhoz.
-Kirgtl, emlkszel?
-… ok, megyek… -mosolyodott el s kiszllt az gybl, hogy ajtt nyisson- Szia Tom! –hallottam kintrl a hangjt s elmosolyodtam, ahogy eszembe jutott, hogy mennyire vigyzott, hogy nehogy „vletlenl” egymsnak essnk.
Ht most mr ks. Szerelmes mosollyal az arcomon s egy kntsben csatlakoztam hozzjuk a konyhban.
-Merre voltatok, csak gy eltntetek, ott vralak titeket… … -llt le, amikor megltott- Mr rtem…
-Ht az gy volt… -kezdtnk mindketten egyszerre a magyarzkodsba.
-llj! Kszi, tudom, hogy mkdik ez, ok?
-Ok… -vigyorodtunk el.
-J titeket gy ltni! gyhogy lpek is, mieltt mg nylasabb szveget nyomok itt le nektek…
-Vrj, nem is szidsz le minket? –Bill.
-Nem s ennek tbb oka is van! 1: mr nem vagytok gyerekek, 2: mr gy is hiba tpnm a szmat, ahogyan eddig is s vgl 3: mr tudnak rlatok! Nyugodtan csinlhatjtok! –rntott vllat- De ne nyilvnosan!
-Szia Tom! –leltem t, aztn el is engedtem.
-Na, nzd mr, hogy le akar rzni…
-Mi? Nem, csak azt mondtad, msz… -magyarzkodtam zavartan.
-Na, legyetek jk! –puszilt meg- Szia csi! –veregette htba Billt, majd tnyleg lelpett.
-Mink a hz… jra! –lelt maghoz Bill.
-Igen… -nztem Tom utn.
-Az a csk… milyen volt?
-letem legjobb cskja volt… -shajtottam.
-Mi???
-Ja, hogy nem a tid? –nevettem- Tom? Egsz j… st…
-Naj, elg! –mosolyodott el- Gonosz vagy!
-Nem is…
-Min gondolkodtl az elbb?
-Tomon, amiket korbban mondott nekem, hogy szeretsz, meg ilyenek! Sosem gondoltam volna, hogy igaza van…
-Mostmr tudod, hogy igaz! Szeretlek baba, mindennl jobban! –cskolt meg.
-Akkor mondd, mi a terved holnapra? –leltem t a nyaknl.
-Hm… nem tudom, ebd?
-Hol?
-Mondjuk Tomnl?
-Most ment el…
-Nem baj!
-Ht j, ha szeretnd?
-Szeretnm, te nem?
-Nem az, csak azt hittem, most egy kicsit kettesben lesznk…
-A ma este mg a mink!
-Szavadon foglak… -bjtam a nyakhoz.
-V-vacsora? –akadt el a llegzete.
-Csak lelj mg egy kicsit gy…
-Naj! –mosolyodott el, hirtelen felkapott a karjba s a szobmba vitt, egyenesen a puha prnk kz…
|