-Nem hiszem el, hogy téged is belekevert! –dühöngött hazaérve Bill.

-Na igen, éreztem, hogy lesz valami… -jegyeztem meg.

-Most mit csináljunk?

-Ha engem megkérdeznek, nem hazudhatok! Ha megesketnek, én beszélek!

-Tudom kicsim! De nyugodj meg, nem esik bántódásod, ezt megígérem! –ölelt át Bill.

-Nekem lenne egy ötletem… -Tom.

-Mi? –fordultunk felé mindketten.

-Á, hagyjuk, ti abba úgysem mennétek bele…

-De mégis…

-Inkább hagyjuk…

-Tom! Mostmár mondd el! –kértem, mire sóhajtott egyet és belefogott.

-Szóval arra gondoltam, hogy esetleg a tárgyalás előtt megejthetnénk egy csókot és így mindenki azt hinné, hogy mi vagyunk együtt! –mondta ki egy szuszra.

-Igazad van, felejtsd el, ez nem jó ötlet! –Bill.

-De igen…

-Mi? –nézett rám mindkét Kaulitz.

-Így megúszhatjuk a kérdezősködést!

-Biztos vagy benne kicsim?

-Igen! Ajj, ne vágj már ilyen képet, a testvéredről van szó, nem csinál semmit sem! Egy csók az egész!

-De tudom, hogy bánik a nőkkel… -méregette bátyját Bill- Legyen… ha szerinted is jó lesz így… de Tom!

-Tudom, vigyázok rá, bla, bla! Csak egy szájra puszi az egész.

-Akkor jó…

-Bill, nyugi, ő a testvéred…

-Oké! Ne haragudj, csak tiszta ideg vagyok, hogy őt is belerángatták! –fordult Tomhoz.

-Én megértem…

-Most, hogy ezt megbeszéltük, ki éhes? –indultam a konyhába.

-Imádom… -sóhajtott Bill utánam nézve.

-Hallottam! –szóltam még vissza.

-Imádlak!

-Én is téged! –kiabáltam ki a konyhából.

-Imádom… -fordult Tomhoz vigyorogva.

-Igen, azt hiszem felfogtam! –jött be utánam, majd Bill is csatlakozott.

Kényelmesen megebédeltünk, utána én nagytakarítást végeztem a konyhán, az utóbbi időben kissé elhanyagoltam. Szerencsére Sam etette Scotty-t, úgyhogy vele nem volt semmi gond. A nap végére eléggé kimerültem, így este, ahogy leért a fejem Bill mellkasára, már aludtam is.

Reggel szerelmesen és mosolyogva ébredtem fel, ahogy megláttam magam mellett az én szuszogó szerelmemet és azon tűnődtem, milyen jó lehet mindig mellette ébredni. Már a gondolattól és a látványtól is összefutott a nyál a számban és a szívem újra megtelt szerelemmel. Ám a mosoly azonnal lefagyott az arcomról, amikor eszembe jutottak az aznapi teendők… Ma megint tárgyalás és persze a mi kis „akciónk”… Meg kell csókolnom Tomot…