-Nem tudtam aludni! –vágta rá Bill zavartan.

-És? –várta a folytatást Tom.

-Sétáltam!

-Kivel? Hol?

-A tengerparton! Na, jó éjt! –dőlt be az ágyba és hátat fordított Tomnak.

-Szóval Lis-zel… -mondta az idősebb pár perc múlva. Bill nem válaszolt, de ez felért egy hatalmas igennel.

-Nem lesz jó vége… csak kiéheztek és nehezebb lesz…

-Tudom… -hallatszott a lemondó sóhaj.

Reggeli közben mindenki hallgatott, kellemetlen csend állt be közénk. Tom meg akarta nézni a várost és akárhányszor csak alkalmunk volt, próbáltunk ellógni, de nem ment, Tom mindenütt ott volt. A következő napokban sem volt nyugtunk, aztán úgy tűnt sikerült kicseleznünk.

-Végre! –estünk egymásnak a szobámban.

-Mostmár nem érdekel semmi! –csókolgatta a nyakamat Bill, én pedig levettem a pólóját.

-Engem sem! A tiéd akarok lenni! –öleltem magamhoz.

-Bill? –nyitott be Tom- A francba, elegem van, ezt már nem győzöm idegekkel! Haza megyünk!

Még aznap délutánra foglaltatott jegyet és addig sem szállt le rólunk.

A fenébe is, minek kellett elismernem, hogy szeretem? Néhány óra múlva már hazafelé repültünk, csak pár órás volt az út, de kimerített. Már csak ka puha ágyikómra vágytam, semmi másra, persze Billel megosztva.

De sajnos az még odébb volt, ugyanis a reptér tömve volt egy jó sztorira kiéhezett paparazzi tömeggel. Alig tudtunk haladni, aztán Tom valamit Bill fülébe súgott, aki egy bólintás után el is tűnt.

-Tom…

-Gyere! –ragadott karon és maga után húzott.

Csengett a fülem a sok ordibálástól, de követtem, és mire kiértünk a kocsihoz, hulla voltam.

-Jól vagy? –kérdezte Tom.

-Persze! Csak ez nekem… hú… azt hiszem sokkot kaptam! –pislogtam magam elé.

-Majd hozzászoksz!

-Bill hová lett? –néztem ki az autó ablakán és tekintetemmel az elhaladó fákat követtem.

-Otthon vár minket, de előbb még elugrunk valahová!

-Mi, Hová? –szontyolódtam el- Ki vagyok! –dőltem hátra.

-Hozzám!

-És minek kellek én oda? –nyöszörögtem.

-Kell pár cucc, de addig nem hagylak titeket egyedül! Holnap tárgyalás, addig kibírjátok!

-Ne már Tom, szerinted ilyen hulla fáradtan kinek van kedve bármihez is?

-Nem kockáztatunk!

-Oké… -sóhajtottam- Csak siessünk, mert itt alszom el!

Fél óra múlva éreztem, hogy valaki felvesz a karjába.

-Már aggódtam… -hallottam Bill hangját.

-Itt van a hercegnőd… -Tom- Megyek, leteszem a szobájában, neked is jó éjt!

-Ne már, hagy aludjak vele! –hisztizett Bill ovis fejjel.