-Mi az, nem is örültök nekem? –Tom.

-Azt hiszem ez épp nem a megfelelő pillanat Tom! –nézett rá szúrósan Bill. Ha tekintettel ölni lehetne… Én eltakartam magam a takaróval, bár amúgy is fel voltam öltözve és félig hálásan, félig dühösen méregettem a mi kis látogatónkat.

-Azért én örülök, hogy ilyen jól ellen tudtok állni egymásnak! –vigyorgott, majd ledobta bőröndjét az ágy mellé.

-Mi a fenét… -rohant ki Bill száján a dühös kérdés, de még idejében észbe kapott, vett egy mély levegőt, majd folytatta- Úgy értem… húh… te mit keresel itt DRÁGA bátyám? –ejtette kis a szavakat cinikusan.

-Én is örülök, hogy látlak öcskös! Nyaralni jöttem, hiszen ti hívtatok, vagy nem?

-Azt hittem, nem érsz rá…

-De mostmár igen! Hisz tudod, a család a legfontosabb!

-Az…

-Bill… nyugalom… -szóltam halkan- Tudod, hogy nem tehetjük…

-Tudom… -sóhajtott- Csak feszült lettem! Alig várom már, hogy vége legyen a válásnak!

-Azt hiszem, az még odébb lesz… -köszörülte meg a torkát Tom.

-Hogy érted? –kaptuk oda a fejünket.

-Nos… otthon van egy kis gáz…

Tudtam, hogy valami van, másért nem jött volna, hisz ő is azt akarta, hogy Billel összejöjjünk, most akkor mi másért akadályozná meg?

-Miféle gáz? –szálltam ki az ágyból.

-Nos… Melissa pletykálgat… ezt-azt…

-Mit? Mit terjeszt? Bökd már ki!

-Nos, a riportereket is érdekelte, hogy hova tüntetek ti… ketten a tárgyalás előtt hirtelen…

-Mit mondott Melissa? –kaptam el Tom pólóját- Mondd el!

-Hé, hé, nyugalom! –emelte fel a kezeit Tom védekezőn.

-Kicsim… -lépett mögém Bill és lefejtette a kezeimet a ruhájáról.

-Bocsi… -néztem Tomra bocsánatkérőn.

-Azt terjeszti, hogy tuti együtt léptetek le, hogy megint együtt lehessetek!

-Megint? –kérdeztük egyszerre.

-Mint… a házasságotok alatt is, mióta Lis ott van!

-Mi? –akadtam ki- Ezt nem hiszem el…

-Ez egyszerűen felháborító! –Bill.

-Az! Hogy volt képes…

-Ezt nem ússza meg!

-De nem ám! Még van képe!

-Hisz ő csalt meg, nem is egyszer!

-Undok nőszemély!

Csak mondtuk és mondtuk szitkainkat, Tom pedig ide-oda kapta rólunk a tekintetét.

-Najó! –szólt közbe hangosan Tom- Ez őrület! Álljatok le! Megőrülök tőletek! –sóhajtott és masszírozni kezdte a halántékát- Máris migrénem lett tőletek, köszönöm! Na, szóval… Lis, neked kiveszünk egy másik szobát, én itt leszek Billel! Ti ketten! Még véletlenül sem eshettek egymásnak, értve vagyok? Helyes! Lis, szedd össze a cuccod, öcsi, hátrább a sóvárgó mindenségit neki, engeded el? –förmedt ránk, mire szétrebbentünk.

Már most hiányzott, pedig pár másodperce, hogy elengedett…