-Tnyleg szp ez a hely! –nztem krbe, amikor lertnk az ebdlbe.
-Ne csinld ezt! –shajtott.
-Mit? –kaptam oda a fejem az ajkamba harapva kzben.
-Ezt! –cskolt meg.
-De ht mit? –rtetlenkedtem mosolyogva.
-Azt, hogy ellenllhatatlan vagy! Mgis gy hogy lljak ellen neked?
-Nem tudom, prbld meg… -cskolta ma nyakba.
-Knzol… -shajtott fel.
-Dehogyis… -hztam vgig ujjam a felstestn.
-Te kis…
-Ott egy szabad asztal! –hztam magam utn.
-Mit fogsz kapni, ha felrtnk…
-Ajndkot? –nyjtottam ki a nyelvem.
-Ahogy vesszk… -kszrlte meg a torkt.
-Elbb egy kis szs rm frne! Kzel a part?
-Igen!
-De j, mg sosem jrtam Nmetorszgon kvl!
-Komolyan? –hzta ki nekem a szket- n bejrtam az egsz vilgot!
-De j…
-Egyszer elviszlek! -fogta meg a kezem.
-Hov?
-Mindenhov… -cskolt meg.
-Meslj! Biztosan van pr j sztori a tarsolyodban!
-Hol is kezdjem… -gondolkodott el.
Azutn mr be sem llt a szja, csillog szemekkel meslte jobbnl jobb trtneteit. lvezet volt nzni, plne hallgatni. gy reztem, most kaptam egy jabb szeletet belle, az letbl. Kzben a reggelink, pontosabban az ebdnk is megrkezett, utna pedig felmentnk tltzni a partra.
-Bekenlek, ok? –cskolt a nyakamba.
-, de kedves, micsoda nfelldozs…
A vz isteni volt, Bill keze pedig mg istenibb, ahogy masszrozott, mg n a trlkzmre hasaltam. s a napfny… a mennyorszgban reztem magam.
-Ne, ne hagyd abba! –kaptam fel a fejem, amikor Bill ujjainak simogatsa abbamaradt.
-Muszj… mert ha tovbb dorombolsz ilyen imdnivaln, knytelen leszek neked esni itt a homokban…
Felnztem r, hossz percekig csak gy voltunk.
10 perc mlva sietve lptnk be szobnk ajtajn, ledobtuk a cuccainkat s rgtn egymsnak estnk. A legkzelebbi gyba dltnk be s olyan szorosan leltem magamhoz Billt, ahogy tudtam. Nedves cskjai gettk napbarntott nyakamat, teljesen felhevltem tle.
Ajkam az vt kereste, hogy szenvedlyes cskban forrjanak ssze, majd a pljrt nyltam s a msodperc trt rsze alatt leszedtem rla. Mr nem tudtam gondolkodni, sem uralkodni magamon, csak Bill ltezett a szmomra s neki is csak n. A szoba elmosdott krlttnk, kln dimenziba kerltnk. Csak n s …
Tudtam, most meg fog trtnni s nincs senki s semmi, ami, vagy aki megllthatna minket… Vagy mgis?
-Sziasztok, gyerekek, megjtt a felment sereg! –csukta be maga utn az ajtt Tom, egy hatalmas vigyorral az arcn…
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
