Másnap reggel Joan frissen ébredt, úgy érezte, egy hegyet is képes lenne megmászni, olyan energikus volt. Így el is határozta, hogy a mai napot testmozgással fogja tölteni. Mivel korán kidobta az ágy, felöltözött, magához vett egy kevés reggelit és elindult, hogy fusson egy kicsit a környéken. Órákkal később ért haza, Geoffry már munkában volt, Tom pedig az udvaron tett-vett, amíg várta, hogy megérkezzen az egyik beszállítója a rendelt növényekkel.

Kimerült volt és fáradt, mégis jó kedve volt. A tegnapi nap folyamán az egyik magazinban olvasott a jóga pozitív hatásairól és ki akarta próbálni. Egy idő után már átkozott mindent és mindenkit.

-           Ez a jóga kínzás... – morgott az orra alatt. A nappaliban volt és laptopján nézett egy gyakorlatot, amit elvégezhet, de a teste már fáradtnak bizonyult ehhez.

-           Jó reggelt... – köszönt rá Tom és amint a nő meglátta, térde összeroggyant és a padlón kötött ki. Szaporán vette a levegőt és nem a fájdalom miatt. A férfin már megint csak egy farmer volt, félmeztelen teste saras volt, karja izmos, hasa lapos és kemény. Ennél finomabb reggelit... azaz piszkosabb férfit még nem látott, ugyanakkor valamiért mégis összefutott a nyál a szájában.

-           Jól vagy? – sietett hozzá és letérdelt mellé.

-           Nem! Vagyis igen! Megvagyok. Nem fájt annyira... – nyelt egy nagyot és zavartan elkapta tekintetét.

-           Mi volt ez a szexis bűvészmutatvány?

-           Jóga...

-           Hm... – mosolyodott el Tom – Anélkül is bomba alakod van, ne gyötörd magad ilyenekkel.

-           Én csak...

-           Keresed önmagad. De megmondom én, ki vagy... – húzta fel a földről erős karjaiba – Egy gyönyörű és okos nő, aki magányos és ráférne egy férfi, aki megvédi és megadja neki azt, amire vágyik...

-           Na és mire vágyom? – tette csípőre kezeit harciasan Joan, meggondolatlan lépés volt, mert Tom abban a pillanatban megcsókolta, ahogyan mellkasuk összeért. Térde ismét megroggyant és szétterültek a jógamatracon. Joan sosem vallotta volna be, de jól esett magán érezni a férfi súlyát. Csókja szenvedélyes volt, de nem durva és nem követelőző. Felizgatta a nő szűk ruhába bújtatott alakja és az a dühös szikra a szemében. Ennél nagyobb ellentétet nem is képezhettek volna, Joan karcsú, nőies alakja és Tom izmos, saras teste.

-           Tom... – nyögött fel, amikor végre levegőhöz jutott és a férfi ajkaival a nyakát ízlelgette. Éles dudálás ijesztette halálra őket és beletelt néhány másodpercben, míg felfogták, mi a helyzet.

-           A beszállítóm... – szűrte a fogai közt Tom és homlokát a nő mellkasának támasztotta, hogy mély levegővételeket vegyen és lehiggadjon – Megölöm... – felnézett Joan-ra, aki rémülten nézett vissza rá, akkor tudatosult benne, mit tettek és mire készültek... Tom jobbnak látta, ha kimegy, mielőtt...

Joan botladozó léptekkel sietett fel a lépcsőn és zárkózott be szobájába, ahol elvonult a fürdőbe. Egész eddig sportolással töltötte a napját, mégsem emelkedett meg a pulzusa ennyire, mint most. A tükörbe nézett, ahol elakadó lélegzettel mérte fel magát. Haja kócos volt, ajka megduzzadt a csóktól, nyakán pirosas foltok árulkodtak arról, hogy Tom ott járt néhány napos borostás arcával, a ruhája földes lett, a szeme mégis csillogott. Ki érti ezt...

Elbotorkált a zuhanyzóig, óvatosan levetkőzött, ugyanis teste még érzékenyen reagált az imént átélt szenvedélytől, és beállt a zuhanyrózsa alá.

Megcsalta a férjét. Igaz, nem szerelemből házasodtak, de akkor is. Bár megegyeztek, hogy mindketten találkozgathatnak bárkivel, ezt csupán Geoff tartotta be, Joan-nak eszébe sem jutott a munka miatt. Az volt a mindene. De most, hogy az már nincs, legalábbis egy időre, eljátszott a gondolattal, mi lenne, ha... De miért pont Tommal, a férje fiával? Hatalmas nagy hiba lenne. Geoffry azért hívta őt ide, mert szeretett volna közelebb kerülni hozzá. De nem azért, hogy Joan kerüljön közelebb hozzá. Pláne ilyen közel. Nagyon-nagyon közel.

Annak idején, amikor kicsi volt, mint minden másik lány, ő is elképzelte az esküvőjét. Az apja örökösen csak álmodozónak hívta. Hol van már az a lány, a mostanihoz képest. Szégyellné ezt a felnőtt énjét, akinek csak az üzlet teszi ki az életét. Na és a férje... az apja lehetne. Ráadásul ő is csak az üzlet miatt van. Mi lett a romantikával, az ábrándokkal egy meghitt esküvőről a családdal, a közeli barátokkal? Az apja meghalt, az lett. Az anyja már korábban elhunyt egy balesetben, amikor még olyan kicsi volt, hogy nem is emlékezhet rá. A barátai az évek során el-eltűntek, mivel neki csak az üzlet számított. A romantika? Csupán annyi ideig szerepelt életében, míg felújítottak egy-egy házat az újdonsült házasoknak. De most ő akart boldog lenni, ő akart szerelmes lenni, ő akart romantikát, ő akart családot.

Ugyanakkor ezeket nem Tomtól fogja megkapni és nem is Geoffry-től. Nem kezdhet pont a férje fiával, képtelenség! Bárkit is szántak neki, még váratott magára, ugyanis biztos volt benne, hogy nem Tom az.