-Bill… -akadt el a szavam.

-Ott van? Hallotta? –kérdezte Tom.

-Igen…

-Ez az!

-Visszahívlak… -tettem le- Bill…

-Mehetünk várost nézni? –tett úgy, mintha semmit sem hallott volna… talán nem is.

-Még… még letusolnék előtte… -mentem el mellette, de elkapta a karom és ott tartott.

-Nem értelek…

-Bill, én…

-Menj, tusolj le… -sóhajtott, én pedig mentem volna tovább, de megint elkapott. Hátam a falnak dőlt, Bill pedig megcsókolt. Kéjes borzongás lett úrrá rajtam és még jobban magamhoz húztam.

-Mostmár tényleg nem értelek! Lis, hiszen szemmel látható, ahogy sóvárgunk egymás után… -fúrta arcát a nyakamba- Vágyok rád Lis, az istenért és te is rám!

-Bill… kérlek… nem tehetjük! A tárgyaláson…

-Francba az egésszel, akarlak!

-Én is akarlak… -szorult össze a szívem- Hidd el, ha megtehetném, viszonoznám, de…

-De a tárgyalás…

-Ez nem kifogás, hidd el! Jót akarok veled! -simítottam végig az arcán.

-Nehezen tudok leállni, már olyan régóta… akarlak… Lis…

-Kérlek, bírd ki! Tudom, hogy nem fair… de uralkodnunk kell magunkon! Melissától minden kitelik…

-Rendben! De csak hogy tudd, nem lesz valami könnyű!

-Nekem mondod? –mosolyodtam el keserűen.

-Akkor te most szeretsz? –nézett rám csillogó szemekkel.

Nem mondhatom el neki az igazat, mert akkor még nehezebben áll le. Viszont nem mondhatom neki a „nemet” sem, mert az hazugság lenne, és csak rosszul esne neki.

-Megyek! –indultam ismét be, de elkapott és megcsókolt.

-Menj! –engedett el és végre hagyta, hogy bemenjek. Azonnal kinyitottam a hideg vizet és alá álltam. Jó ég. Azok a csókok… azok a szemek… az a tekintet… még mindig bizsergek…

-Lis… -kopogott Bill pár perc múlva.

-Igen? –csavartam magam köré egy törölközőt és kinyitottam neki.

-Szia, végeztél? –húzta el a száját.

-Nem! Miért? Jönnél? Mert akkor addig… -hirtelen megragadott a karomnál és betolt a fürdőbe, majd becsukta maga után az ajtót.

-Mit csinálsz?

-Tusolok!

-De hát azt hittem, végeztél… tusoltál, nem?

-De veled még nem! –mosolygott rám huncutan.

-Bill… kérlek… -mosolyodtam el fáradtan.

-Mi az, mitől félsz?

-Én nem félek… -remegett meg a hangom.

-Én igen! De csak attól, hogy nem tudok majd megállni pár csóknál és simogatásnál… -csókolt a nyakamba és elvesztem. A keze az én törölközőt tartó kezemre simult, majd elvette onnan és így a pamutanyag a földre hullott a bokám köré.

-Én is attól tartok… -simultam hozzá elgyengülve.

-Vigyázok rád… -búgta a nyakamba és én 100%-osan hittem neki…