-Kérlek… -fordítottam oldalra az arcom.
-De Lis, én… akarlak téged… -csókolt a nyakamba.
-Nem tehetjük! Tudod, hogy nem! Kérlek, gondolkodj…
-De nehéz, ha a közelemben vagy…
-Akkor talán ez az utazás nem volt jó ötlet…
-Az volt! De békén hagylak, ha ezt akarod… -szállt le rólam, majd elment a fürdőbe.
„Nem akarom” –néztem utána csalódottan.
A fenébe is, kikészít ez a helyzet. Legszívesebben utánamennék és… és? És mi? Ugyan Lis, te egy gyáva kukac vagy, akkor sem mernél kezdeményezni, ha egyenesen könyörögne érte…
De Billt igenis akarom! Csak nem merek cselekedni… Igaz, gyáva vagyok! Nekem még igenis számít az erkölcs! Nem kezdek nős férfiakkal, az nem én vagyok. Még akkor sem, ha már válófélben vannak. Vagy ez csak egy kifogás, amivel áltatom magam? Rám férne egy kiadós hidegzuhany, az biztos!
Beszélnem kell valakivel… de kivel? Amint ezt végig gondoltam, megcsörrent a telefonom.
„Ez Tom lesz!” –futott át az agyamon és igazam is lett.
-Szia Lis, mi újság?
-Várj, rossz a vétel… -mentem ki az erkélyre- Most jó lesz, azt hiszem…
-Na? Megvolt az első huncutkodás?
-Tom!
-Oké, bocs! Semmi közöm hozzá… szóval?
-Leteszlek!
-Oké! Bocs… na, és milyen ott az idő?
-Igazából még nem tudom! Úgy tűnik, meleg van! –mentem közelebb a korláthoz- Igen, határozottan süt a nap!
-Az jó…
-Otthon mi van?
-Semmi különös…
-Értem…
-Ugye nem gondolod komolyan, hogy érdekel az a nyamvadt időjárás?
-Nem, egy percig sem! –mosolyodtam el- Igazából nem is értem miért akarsz az öcsédre tukmálni, nyertél, Melissa elmegy!
-Azért, mert szeret téged!
-Nem…
-De! Nyomulj rá és kész!
-Nem tehetem, ezt már elmagyaráztam párszor!
-Nem lát senki!
-Akkor sem! –makacskodtam tovább.
-Akarod őt!
-Nem!
-Az isten szerelmére Lis, ez röhejes!
-Mi? Az, hogy jót akarok neki?
-Nem! Az, ahogyan menekülsz!
-Nem menekülök!
-De igen, azt csinálod! Egyszer az életben csináld már azt, amit te akarsz! Ne érdekeljenek mások, csal te és az akaratod! Valósítsd meg! Élj egy kicsit a pillanatnak, mert amikor már késő lesz, meg fogod bánni, hogy elszalasztottad a lehetőséget!
-De én Billt akarom! –sóhajtottam kétségbe esetten, majd visszafordultam az erkélyajtó felé… ahol viszont ott állt Bill…
|