-Nem ér rá! -szállt mellém a kocsiba Bill- Ez fura, mindig rá szokott érni! Na, mindegy, akkor megyünk ketten!

-Nagyszerű! –erőltettem magamra egy mosolyt.

-Hova lenne kedved menni? Én valami tengerpartra gondoltam! –indultunk el.

-Melyikre?

-Görögország?

-Messze van… -dobbant hatalmasat a szívem.

-Éppen ezért jó! –mosolygott rám édesen.

Hogy mondjak neki nemet? Egész vásárlás alatt ezen törtem a fejem. Aztán rájöttem: sehogy! Mivel elutazunk, nem a hűtőt töltöttük fel, hanem fürdőruhát vettünk, meg ehhez hasonló nyaraláshoz való kellékeket.

-Csomagolj össze Lis, este 6-kor indul a gépünk!

-Oké… -mentem is a szobámba.

Jó ég, egy hét! Billel! Kettesben! Hogy fogom kibírni, hogy ne essek neki? Már a csókja gondolatától is bizseregni kezdek, mi lesz velem, ha még össze is leszünk zárva?

-Mehetünk? –jött be a szobámba egy óra múlva.

-Igen! –nyeltem egy nagyot!- Kész vagyok… azt hiszem.

„Legalábbis idegileg mindenképp…” -gondoltam hozzá magamban.

Pár órás repülőút után szálltunk le, amit én nagyjából végigaludtam Bill mellkasán, mivel mellette ültem és nem volt elég hely.

-Lis… Lis… -rázogatott Bill óvatosan.

-Hm? –bújtam a nyakához.

-Nézz oda!

-Hova? –néztem fel rá és egy másodpercre azt hittem, megcsókolom, olyan közel volt hozzám. Mélyen néztünk egymás szemébe és egy fél pillanat alatt elhomályosult a tekintetem.

-Úgy értem… oda… -nézett ki az ablakon és nagynehezen én is odanéztem. A tengert láttam, gyönyörű volt a sötétség ellenére us, a város fényei tükröződtek rajta.

-Gyönyörű…

-Az… -mondta rekedtes hangon Bill, ám amikor ránéztem, nem a tengert nézte, hanem engem.

-Igen!

-Ne haragudj… -szálltam le róla és a leszállásig már rá sem mertem nézni.

Kiérve a reptérről fogtunk egy taxit és már a kocsiban is majdnem bealudtam, de tartottam magam.

-Gyere, fent majd lefekszünk aludni… -segített ki a kocsiból.

-Oké… -nyomtam el egy ásítást.

-Édes vagy! –mosolyodott el.

-Menjünk! –mentem be a hotelba.

-Jó estét, két szobát szeretnék kibérelni egy hétre! –lépett a recepcióhoz Bill.

-Nagyon sajnálom, de csak egy szobánk van már! Egy kát ágyas, ha az esetleg megfelel!

-Ó…

-Azt kérjük! –vágta rá Bill.

Mi? Képtelenség!