-Nem voltál önmagad…

-Akkor is bántottalak, pedig… én… én sosem lennék rá képes… istenem… -lépett hátrább összetörten.

-Nem tudtad mit teszel…

-Akkor is… bántottalak… téged! Pont téged… -fordított nekem hátat, mint aki szégyelli a könnyeit.

-Bill… -fogtam meg a karját, hogy felém forduljon.

-Mit tettem? Megütöttelek? Erőszakos voltam? Ugye nem…

-Nem Bill, nem történt meg… -nyugtattam meg.

-Aj Lis… -ölelt magához- Ne haragudj rám!

-Semmi baj… felejtsd el…

-Nem megy, bántottalak! Pedig annyira szeretlek… -fúrta arcát a nyakamba.

Azt… azt mondta szeret… Pedig annyira szeretlek… mint barátot? Vagy mint egy kedves ismerőst szokás? Hogy szeret? Mondd el, hogy szeretsz Bill…

-Lis… -engedett el- Elválok Melissától… valószínűleg nem lesz sima ügy, úgyhogy eléggé ki leszek borulva…

-Mit akarsz ezzel mondani?

-Azt, hogy nem akarlak majd megbántani! Megértem, ha te addig nem akarsz majd itt lenni, borzalmas időszakom lesz… Szóval csak azt akarom kinyögni, nem bántódom meg, ha úgy döntesz, hogy elmész…

-Menjek el? Nem Bill, ki van zárva! Barátra lesz szükséged, nem megyek el!

-Nem akarom, hogy esetleg valaki bele keverjen ebbe az egészbe, szétszednének a tárgyalóteremben!

-Valaki? Melissa?

-Igen…

-Mégis hogyan?

-Nem tudom! –sóhajtott gondterhelten Bill- De készül valamire, tudom! A pénzem kell neki és mindenáron meg akarja majd szerezni!

-Így vagy úgy, de én maradok! –jelentettem ki makacskodva. Szó sem lehet róla, hogy Bill egyedül vigye végig ezt az egészet. Igaz, hogy szeretem, de a barátja is vagyok… és az a kötelességem, hogy segítsem őt és a támasza legyek.

-Jól meggondoltad?

-Nincs mit meggondolnom, maradok, barátok vagyunk, vagy nem? –tettem csípőre a kezem. Kezdtem elveszteni a türelmem, ennyire féltene?

-Köszönöm! –ölelt magához és az arcát a nyakamba fúrta. Nagyon szereti ezt csinálni…

-Reménykedtél, hogy lelépek?

-Abban reménykedtem, hogy mellettem maradsz! Szükségem van rád Lis… csakis rád…

-Itt vagyok… -mosolyodtam el- Meglátod, amint lecseng ez az egész, csak egy rossz emlék marad! Éled tovább az életed, sőt, csak még boldogabb leszel, hisz új esélyt kapsz majd a szerelemre!

-Gondolod? –találtam magam szemben csillogó szemeivel.

-Biztosan Bill…

-Hogy lehetsz ilyen pozitív?

-Nem vagyok az, csak fel akarlak vidítani! –mosolyodtam el.

-Hát… mindenesetre bejött! –vigyorodott el- köszönöm Lis, tényleg! Főleg hogy maradsz! –adott egy hosszú puszit az arcomra, és amikor elment, kinéztem az ablakon. Kint nem fújt a szál, dög meleg volt. Így az ablak előtti bokrot is biztosan csak egy elrepülő madár mozgatta.