Tévedtem, nem leblokkolta, hanem feldühítette.

-Hazudsz! Nem szeretsz, egy nő sem szeret, neked is csak a pénzem kell! Ugyanolyan közönséges nő vagy, mint Melissa! –intézte a szemembe, én pedig megütöttem. Hogy mondhatott ilyet? Kihasználva pillanatnyi zavarát, kimásztam az ágyból és az ajtó felé rohantam, de elkapta a kezem és megütött. Nem a pofon fájt, hanem az, hogy meg bírta tenni. Teljesen kifordult önmagából… ő sosem ütne meg. Persze a férjemről is ezt hittem annak idején… Az arcomat fogtam és felnéztem Billre, aki –ha jól láttam- kezdett magához térni. Eltaszítottam és a szobámba rohantam.

-Lis! –kiáltott utánam, de nem foglalkoztam vele, bezártam az ajtót magam után, és megengedtem a kádban a vizet. Csak feküdtem benne és Billen járt az eszem… Akkorát csalódtam benne…

Arra eszméltem fel egy idő után, hogy jéghideg a víz, amiben fekszem. Kiszálltam és felvettem egy köntöst, majd a tükör elé álltam. Összeszorult a szívem, amikor megláttam Bill ütésének nyomát az arcomon, a halántékom alatt. Mintha lehorzsoltam volna. Fenének kell annyi gyűrűt hordania…

Álomba sírtam magam, miután összepakoltam a holmijaimat, felkészülve arra, hogy másnap el kell hagynom ezt a házat. Reggel elaludtam, kimerítettek az éjszaka történt dolgok.

-Nem tudom Tom, már 11 van és még nem ébredt fel! Az ajtaja is zárva van! -mondta Bill a telefonba.

-Lehet, hogy fáradt, mit csináltatok este?

-Halkabban, ha lehet, szétmegy a fejem a fejem! Nem tudom mi volt este, csak pár emlékkép van… itt feküdt a kanapén, olyan édes volt… aztán az… az ágyamban…

-Az ágyadban?

-Áú… -kapott a fejéhez Bill- Igen, ott, de fogalmam sincs hogy került oda… istenem, soha többé nem iszom…

-Ennyi?

-Valamit mondott… de nem emlékszem mit… és a szeme… könnyes volt… úristen, remélem nem! Le kell tennem Tom!

-Várj! Mit remélsz?

-Hogy nem bántottam! –tette le.

Bill hangjára ébredeztem, kintről szűrődött be.

-Lis! Lis, bent vagy?

-Bill?

-Lis, minden rendben?

-Persze, csak… elaludtam, ne haragudj, mindjárt megyek! –kászálódtam ki az ágyból, aztán amikor megláttam magam a tükörben, eszembe jutott minden, Vajon Bill emlékszik? Nem hiszem, elég részeg volt, csak a pia miatt tette, amit tett…

Felöltöztem és az arcomba fésültem a hajam, hogy ne lássa a sebet.

-Szia Lis… -köszönt, amikor kiértem.

-Jó reggelt! -néztem ré egy pillanatra, Elég nyúzottnak tűnt, ez bizony egy jó erős másnaposság.

-Nézz rám Lis…