V�g�l p�r �r�val k�s�bb �s j� n�h�ny b�tor�t� ital ut�n t�rt haza…

-Lis… -botork�lt be �gy-ahogy k�t l�bon.

-Bill? –ny�sz�r�gtem a kanap�n �bredezve.

-� Lis… -b�jt be mell�m egyszercsak.

-�… Bill? –�bredtem fel azonnal, ahogy kez�t a hasamon �reztem, majd egyre feljebb, szuszog�s�nak rezd�l�seit pedig a nyakam b�r�n �rz�keltem. Szorosan tartott a karj�ban.

-Hi�nyozt�l! –k�z�lte el-elcsukl� akadoz� hangon.

-R�szeg vagy?

-Nem! –k�h�g�tt.

-De m�g menyire, hogy az vagy! –sz�lltam ki al�la nagy nehezen- Gyere, seg�tek lefek�dni…

-V�gre �rezhetlek �s…

-�gy �rtem aludni! –v�gtam a szav�ba.

-�… k�r! –mosolyodott el �s barna szemei csintalanul csillogtak fel r�m. F�ltem, hogy baj lesz, l�that�an nem b�rja az alkoholt…

-Na, gyere! –h�ztam fel a kanap�r�l �s seg�tettem neki a h�l�szob�ba menni- Tusolnod k�ne, de j�rni is alig tudsz, sz�val majd…

-Veled! –h�zott mag�hoz.

-Bill! –v�r�s�dtem el �s nem csak a zavarts�g miatt, d�h�s voltam, hogy fordulhat ki mag�b�l valaki ennyire?

-Gyere Lis, j�tssz velem… -s�gta a f�lembe �s az �gy�ra fektetett.

-Ne csin�ld ezt Bill…

-Mi�rt ne? Nem akarod?

-Mert nem vagy �nmagad!

-Nem is ismersz m�g…

-De igen!

-Tudn�d, hogy ilyen is tudok lenni!

-Nem igaz… -l�badt k�nnybe a szemem.

-Mindig �n vagyok a rossz… -cs�kolgatta a nyakam, mik�zben kezeimet az �gyhoz szor�totta, �gy ellenkezni sem tudtam- Mindig �n vagyok a hasznavehetetlen! Senki sem szeret! Te sem!

-�n nem Melissa vagyok! –pr�b�ltam �szhez t�r�teni, am�g nem k�s�. � is megb�nn� �s b�rmennyire is szeretn�nk, ennek nem �gy kell megt�rt�nnie.

-Tudom… -cs�kolgatta a hasam, majd ahogy a p�l�m cs�szott f�ntebb, a cs�kjai is arra terel�dtek tov�bb. Nem b�rtam m�r tov�bb, akartam Billt �s kezdtem elgyeng�lni, de ugyanakkor tudtam, nem hagyhatom megt�rt�nni. Nem lehet, hogy ilyen legyen vele az els�. Mocskosnak �reztem magam, ak�rcsak egy utols� utcal�ny. �gy �reztem, most t�rik �ssze bennem az erk�lcs, a bizalom �s egy�ltal�n minden, ami voltam.

-Bill… -er�ltettem meg magam, de hi�ba.

-Isteni vagy… -�reztem nedves cs�kjait a fels�testemen.

Nem figyel r�m, �szre sem veszi, hogy nekem ez nem j�? Hogy m�r s�rok… hogy miatta zokogok…

-Bill… k�rlek, hagyd abba!

-Annyira k�v�nlak Lis, m�r mi�ta megl�ttalak a konyh�mban… -engedte el a kezem �s �n ezt kihaszn�ltam.

-Bill! –emeltem fel a fej�t, hogy r�m n�zzen- Szeretlek, de ezt az eg�szet most nem akarom folytatni!

Zavartan n�zett r�m, majd megd�bbent… tal�n �szhez t�rt… vagy leblokkolta, amit mondtam?