-Tudom, hogy nem vagy olyan… -mondta halkan, de annál magabiztosabban.

-A fenét tudod, nem is ismersz! –hagytam ott és kimentem a konyhába.

-Ismerlek! –jött ki utánam és magához ölelt.

-Persze… -kaptam el a tekintetem.

-Ismerlek és ilyennek szer…

-Képes lennél ezt a feleségednek is elmondani? –szegeztem rá a tekintetem.

-Igen! –vágta rá.

-Miért nincs itt senki? Emberek? –kiabált Melissa idegesen, mire szétrebbentünk, mivel cipője sarkénak kopogása a konyhát vette célba.

-Akkor miért engedtél el… -néztem egyenesen Bill szemébe, majd kirohantam a konyhából, összefutva Melissával.

-Á, de jó, hogy itt van, kellene… -kezdett dirigálni.

-Nem érdekel! –szakítottam félbe.

-A főnöke vagyok! –háborodott fel.

-Nem sokáig! –néztem rá undorodva.

Kimentem Scotty-hoz, mielőtt messzebbre megyek, nem akarok aljas lenni. Elvittem a kutyát sétáltatni, órákon át sétáltam és agyaltam. Bill most tulajdonképpen… szerelmet vallott nekem? „Ismerlek és ilyennek szer…” Szeretlek? De akkor miért akadt ki úgy a feleségén? Olyan nincs, hogy 2 nőbe szerelmes…

Vagy csak a megszokás miatt? Csalódott és ez bántotta? A felesége hazaért, most mi lesz, megbocsát neki, vagy elválnak? Akkor is szüksége lesz rám? Melissa simán az ujja köré csavarja, bárhol és bármikor… de most is így lesz? Bill, csak ésszel csináld, ne hagyd magad, jobbat érdemelsz…

Óvatosan lépkedtem be a házba, miután Scotty-t az udvaron hagytam. Síri csend fogadott, mintha pár holmi el is tűnt volna.

-Bill?

-Igen? –jött ki a konyhából kisírt szemekkel, pedig elhatároztam, hogy kemény leszek, de nem ment…

-Mi történt…

-Elment! Khm… elküldtem…

-Értem… -mentem el mellette a szobámba.

„Ne törődj vele Lis, csak játszott veled, ne is gondolj a csókokra… nem megy!”

-Lis… -kopogott pár perc múlva.

-Igen?

-Készítenél nekem valami ebédet? –kérdezte halkan.

-Persze… -mosolyodtam el és kimentem hozzá- Minden rendben?

-majd jobb lesz… remélem…

-Biztosan! –mosolyogtam rá bíztatóan.

-Mesélj nekem a tiédről!

-A mimről? –értetlenkedtem.

-A házasságodról! És hogy, hogy ment a válás!

Igen, nos, pont ez az a téma, amit legszívesebben elásnék a föld alá és elő se venném soha. Nem szeretek erről beszélni, nekem megalázó. Mit kell ezt firtatni, a lényeg, hogy vége és élem tovább az életem…