-Feküdj le, aludd ki magad, jót fog tenni… -simogattam a hátát, mire a nyakamra fúrta az arcát.

-Nem tudom menne-e… -kezdett csókolgatni, automatikusan lehunytam a szemem és hátrahajtottam a fejem, hogy jobban hozzáférjen a nyakamhoz.

-Bill… -sóhajtottam fel elgyengülve. Forróság járta át a testem, ahogy tűzforró ajkait éreztem a vállamon, a nyakamon és a mellkasomon egyre szaporábban és szenvedélyesebben.

-Aludj velem Lis… -húzott még közelebb magához.

-Nemh… nem tehetem… -nyöszörögtem a gyönyörűségtől elfúló hangon.

-Miért? –húzta végig lágy ajkait a nyakam hajlatában.

-Mert… én…

-Kérlek… -nézett a szemembe könyörögve.

-Nem lehet! Nem akarom! Nem tehetjük meg… -szálltam ki az öléből gyorsan és a szobámba rohantam. Te jó ég, mit műveltünk, mi ütött belém? Na és Billbe? Azok a csókok a nyakamon… Az alsó ajkamba haraptam a gondolatra és a csókok helyei, mintha égtek volna. Istenem, milyen jó lett volna folytatni…

De hogy nézzek ezek után Bill szemébe? Mit gondolhat most rólam… hogy egy közönséges kis nő vagyok, aki kikezd a nők férjeivel és aztán meggondolja magát. Pedig nem is én kezdtem ki vele. Dühös, amiért nem engedtem neki? Mi jár most a fejében?

Letusoltam, hátha lenyugszom, de nem… még mindig ugyanúgy kívántam Billt. Még mindig vágytam a csókjaira. Sokáig forgolódtam az ágyamban, mire elaludtam. Azt álmodtam, hogy Bill bejön, levetkőzik alsógatyára és bemászik mellém, miközben szorosan a karjaiba zár. Fogalmam sem volt róla, hogy ez nem álom, de már félig aludtam.

-Bill… -nyöszörögtem.

-Css, itt vagyok kicsim… -ölelt magához.

Hozzábújtam és már sokkal nyugodtabban aludtam tovább. Éreztem a fejem alatt a Bill testéből áradó meleget, szívének dobbanásait és eszméletlen jó érzés futott végig rajtam, ami reggelig sem múlt el.

-Hm… Bill… -nyújtózkodtam ráérősen reggel, ám a kezem beleütközött valami puhába… egy selymes fekete hajzuhatagba.

-Jó reggelt! –hallottam meg Bill álmos hangját is, mire a szemeim csak úgy kipattantak.

-Bill! –kaptam a szám elé- Mit keresel itt?

-Aludni jöttem! –mosolygott ártatlanul, de ez engem feldühített. Miért játszik a tűzzel, miért nem tartja távol magát tőlem? Csak jobban járna…

-Megmondtam, hogy nem akarom! –pattantam ki az ágyból.

-Ez csak egy alvás, aludtunk már együtt!

-Akkor sem!

-De…

-Menj ki innen!

-De miért?

-Mert azt mondtam!

-Mi bajod?

Tényleg ennyire értetlen? Tényleg nem ért semmit sem?

-Te nős ember vagy! És én nem vagyok olyan nő, aki elveszi más nők férjét, bármennyire is szeretném! Ez nem én vagyok! –kiabáltam magamból kikelve és észre sem vettem, hogy pont most buktattam le magam…