-Fek�dj le, aludd ki magad, j�t fog tenni… -simogattam a h�t�t, mire a nyakamra f�rta az arc�t.

-Nem tudom menne-e… -kezdett cs�kolgatni, automatikusan lehunytam a szemem �s h�trahajtottam a fejem, hogy jobban hozz�f�rjen a nyakamhoz.

-Bill… -s�hajtottam fel elgyeng�lve. Forr�s�g j�rta �t a testem, ahogy t�zforr� ajkait �reztem a v�llamon, a nyakamon �s a mellkasomon egyre szapor�bban �s szenved�lyesebben.

-Aludj velem Lis… -h�zott m�g k�zelebb mag�hoz.

-Nemh… nem tehetem… -ny�sz�r�gtem a gy�ny�r�s�gt�l elf�l� hangon.

-Mi�rt? –h�zta v�gig l�gy ajkait a nyakam hajlat�ban.

-Mert… �n…

-K�rlek… -n�zett a szemembe k�ny�r�gve.

-Nem lehet! Nem akarom! Nem tehetj�k meg… -sz�lltam ki az �l�b�l gyorsan �s a szob�mba rohantam. Te j� �g, mit m�velt�nk, mi �t�tt bel�m? Na �s Billbe? Azok a cs�kok a nyakamon… Az als� ajkamba haraptam a gondolatra �s a cs�kok helyei, mintha �gtek volna. Istenem, milyen j� lett volna folytatni…

De hogy n�zzek ezek ut�n Bill szem�be? Mit gondolhat most r�lam… hogy egy k�z�ns�ges kis n� vagyok, aki kikezd a n�k f�rjeivel �s azt�n meggondolja mag�t. Pedig nem is �n kezdtem ki vele. D�h�s, ami�rt nem engedtem neki? Mi j�r most a fej�ben?

Letusoltam, h�tha lenyugszom, de nem… m�g mindig ugyan�gy k�v�ntam Billt. M�g mindig v�gytam a cs�kjaira. Sok�ig forgol�dtam az �gyamban, mire elaludtam. Azt �lmodtam, hogy Bill bej�n, levetk�zik als�gaty�ra �s bem�szik mell�m, mik�zben szorosan a karjaiba z�r. Fogalmam sem volt r�la, hogy ez nem �lom, de m�r f�lig aludtam.

-Bill… -ny�sz�r�gtem.

-Css, itt vagyok kicsim… -�lelt mag�hoz.

Hozz�b�jtam �s m�r sokkal nyugodtabban aludtam tov�bb. �reztem a fejem alatt a Bill test�b�l �rad� meleget, sz�v�nek dobban�sait �s eszm�letlen j� �rz�s futott v�gig rajtam, ami reggelig sem m�lt el.

-Hm… Bill… -ny�jt�zkodtam r��r�sen reggel, �m a kezem bele�tk�z�tt valami puh�ba… egy selymes fekete hajzuhatagba.

-J� reggelt! –hallottam meg Bill �lmos hangj�t is, mire a szemeim csak �gy kipattantak.

-Bill! –kaptam a sz�m el�- Mit keresel itt?

-Aludni j�ttem! –mosolygott �rtatlanul, de ez engem feld�h�tett. Mi�rt j�tszik a t�zzel, mi�rt nem tartja t�vol mag�t t�lem? Csak jobban j�rna…

-Megmondtam, hogy nem akarom! –pattantam ki az �gyb�l.

-Ez csak egy alv�s, aludtunk m�r egy�tt!

-Akkor sem!

-De…

-Menj ki innen!

-De mi�rt?

-Mert azt mondtam!

-Mi bajod?

T�nyleg ennyire �rtetlen? T�nyleg nem �rt semmit sem?

-Te n�s ember vagy! �s �n nem vagyok olyan n�, aki elveszi m�s n�k f�rj�t, b�rmennyire is szeretn�m! Ez nem �n vagyok! –kiab�ltam magamb�l kikelve �s �szre sem vettem, hogy pont most buktattam le magam…