-Te is… -mosolyodtam el- Mikor jössz haza?

-Azt hiszem holnap! Sikerült döntenem!

-Miben? –kérdeztem, bár tudtam mire gondol.

-Majd megtudod, ha haza értem! Anyu még ragaszkodik az ebédhez, de aztán haza megyek!

-Rendben!

-Sütnél nekem olyan finomat, mint a torta múltkor?

-Milyen ízű legyen?

-Mire tippelsz? –kérdezett vissza. Az alma nem esik messze a fájától…

-Csokisra… extra csokisra! –nevettem halkan.

-Főnyeremény!

-Akkor holnap találkozunk!

-Várj még, anyu beszélni akar veled, itt bökdös!

-Velem? –nyeltem egy nagyot.

-Nyugi, nem esz meg! Akkor adom, szia!

-Szia, várlak…

-Haló Elisabeth! –szólt bele Simone.

-Csak Lis! Jó napot Frau…

-Csak Simone!

-Rendben… miben segíthetek?

-Segíteni? Csak két kérésem lenne…

-Mi lenne az?

-Távolítsd el azt a nőt onnan és tedd boldoggá a fiamat!

-Ő… ezt nem igazán értem…

-Az a nő nem érdemli meg a fiam!

-Tudom…

-Azt hallottam jóban vagy Billel!

-Hát igen, de…

-Nekem nem kell szerénykedned!

-Én csak…

-Most mennem kell, de jó lenne egyszer találkozni!

-Persze, szívesen!

-Szia!

-Visz hall! –tettem le összezavarodva.

-Ki volt az? –nézett rám Tom karba tett kezekkel.

-Az… édesanyátok!

-Igen? –lepődött meg. Mit mondott?

-Nagyjából azt, hogy távolítsam el azt a nőt innen és tegyem boldoggá Billt!

-Ejha, ilyennek még nem hallottam!

-Bill hívott eredetileg!

-Tudtam, hogy nem fogja kibírni! Na, és mit mondott? Mikor jön?

-Holnap ebéd után!

-Remek, akkor még ma beszélek az ürgével és egyeztetünk!

-Találkozni akar velem!

-Anyu?

-Igen!

-Ne izgulj, nem esz meg!

-Bill is ezt mondta!

-Látod?

-Ettől csak még gyanúsabb!

-Rémeket látsz! –mosolyodott el- Na, megyek, még a bankba is be kell ugranom!

-Sokba lesz, igaz?

-Megéri! –adott egy gyors puszit. Szia! –ment el.

Újra egyedül. De legalább csak holnap délutánig kell várnom. Vajon hogy döntött Bill? Lehet, hogy ki fog rúgni, csak előtte még süttet velem? Ez hülyeség, hisz egyfolytában azt hajtogatta, hogy kész főnyeremény vagyok. Bárcsak a fejébe látnák…