Bill távozása után egy órával Melissa is elment. Azt mondta holnap jön, így Tommal zöld utat kaptunk.

-Tehát mit is keresünk pontosan? –mentem be Tom után a hálószobába.

-Egy telefonszámot, egy cetlit, bármit, amivel lebuktathatnánk!

-Oké…

Nem volt ínyemre ez a kutakodás, bármiért is tesszük, attól még nem cselekszünk helyesen.

-Itt egy telefonszám, de név nincs hozzá! –adtam oda a kis papírdarabkát Tomnak.

-Meglátjuk… -vette elő a telefonját és bepötyögte a számot- Haló, kivel beszélek? --- Maga Melissa szeretője? --- Nem fontos, hogy honnan tudom, az pedig végképp nem, hogy ki vagyok! --- Nem tudom, mennyit fizet magának a hallgatásáért, de én a dupláját adom! --- Találkozzunk és elmondom a részleteket! Majd hívom, visz hall! –tette le.

-Na?

-Siker! –mosolygott rám elégedetten.

-És most mi lesz?

-Találkozunk és elmondom neki, hogy buktatjuk le azt a banyát!

-Szükség van még rám?

-Igen! De majd ha csak Bill haza jött!

-Honnan fogom tudni, mikor jön?

-Csak veled meg Melissával nem beszélhet! Majd elmegyek anyuhoz és beszélek vele!

Remek… és én mégis mit csinálok addig? Bill lelépett, Melissa is és valószínűleg Tom is le fog, mivel tervezgeti a kis lebuktató tervét. Én meg addig ölbe tett kézzel várok… egyedül.

-Szóval ezért jöttél ide? –mosolygott kisebbik fián Simone- Ez nem is kérdés, List válaszd!

-Nem is találkoztál vele anyu!

-Beszéltem vele és ez nekem bőven elég, hogy őt támogassam és ne Melissát! De azért elhozhatnád bemutatni…

-Mikor beszéltetek? –lepődött meg Bill.

-A születésnapodon! Felhívott, hogy milyen torta a kedvenced és miket szeretsz! És ha engem kérdezel, elég nagy udvariatlanság, hogy nem hívtad meg a party- tokra!

-És mit mondtál neki?

-Semmit! Visszakérdeztem! Elgondolkodott és már sorolta is miket imádsz! Én mondom neked, ő való hozzád, nem Melissa!

-Nem tudom… úgy felhívnám most! –sóhajtott.

-Kit? Melissát, vagy Elisabeth-et?

-List… Csak Tom azt mondta, hogy ne hívjam addig, amíg itt vagyok!

-Ez butaság, ha akarod, nyugodtan hívd fel!

-Elvette a telefonomat!

-Tessék, itt az enyém!

-Nem tudom a számát… -jutott eszébe.

-Akkor hívd az otthonidat észlény!

-Mire is mennék nélküled anyu! –nevettek.

-Ügyesen!

-Hjaj, drága Lis… -tárcsázta az otthoni számát Bill és várt.

-Bocsi! –hagytam a hálószobában Tomot, hogy felvehessem a konyhában szóló telefont- igen, Kaulitz ház!

-Szia! –köszönt bele Bill.

-Szia Lis… hiányzol!