-Jól vagyok, tényleg!

-Elhiszem, ha ettél! Gyere! –kísért ki a konyhába- Mit kérsz?

-Megcsinálom!

-Te csak ülj le!

-Mi a baj? Sápadt vagy! –jött be Bill.

-Semmi! –vágtam rá, hogy megelőzzem Tomot.

-Megszédült! Még jó, hogy elkaptam!

Ennyit erről, muszáj volt elmondania Billnek?

-Mi? Jól vagy? Hülyeségeket beszélek, dehogy vagy jól! –szaladt oda hozzám.

-Semmi bajom!

-Ettél már ma?

-Igen!

-Nem! –szólt közbe Tom- Tessék egy kis mustáros csirkemell! Jó illata van!

-Köszi… de ezért még kinyírlak! –súgtam Billre célozva.

-Egyél! –ült le mellém Bill.

-Kösz, de ehhez nem kell közönség!

-Persze, hagyjalak magadra, hátha megint összeesel?

-Nem estem össze!

-De majdnem! –Tom.

-Látod?

-Jól van!

-Hékás, tüzet szüntess emberek! –Tom- Jó étvágyat!

Innentől az evésnek szenteltem figyelmemet, de azért észrevettem, hogy Bill megint írogat.

-Mit írsz öcsi? –ült le mellé Tom.

-Dalt, mi mást?

-Na, igen! –mosolyodtam el.

-Mi az? –nézett rám.

-Semmi! –mentem a hűtőhöz egy kis üdítőért.

-De most komolyan! –ijesztett meg, amikor becsuktam a hűtőajtót.

-Jézusom! Bill! –förmedtem rá- Ki akarsz nyírni 23 évesen? –tette, a szívemre a kezem, amúgy is gyorsan ver, ha Bill a közelemben van, hát még ha megy is ijeszt.

-Ne haragudj! –nézett rám csillogó szemekkel.

Mégis milyen embernek van ilyen szeme?

-Semmi baj! –enyhültem meg, amúgy sem tudok rá haragudni, de ha így néz rám, végem van –Lassan majd megszokom…

-Szóval?

-Mit szóval?

-Mire gondoltál?

-Nem fontos!

-De az!

-Miért?

-Szerinted? –kérdezett közbe Tom.

Igyekeztem nem odafigyelni az ilyen megjegyzéseire, de azért zavarba hozott vele.

-Jó… arra gondoltam, hogy te dalkoholista vagy!

-Dalkoholista? –jelent meg Bill arcán egy halványka mosoly.

-Igen! Hülyeség, mondtam, hogy nem érdekes…

Átölelt! Nagyot néztem Tomra, a szívem majdnem átszakította a bordáimat. Bill tényleg átölelt? Igen, méghozzá hátulról, kezei a nyakam előtt voltak, arcát pedig a nyakamnál éreztem. Mit csinál?