Vacsora után Tom haza vitt és próbáltam a lehető leghalkabban bemenni.
-Lis! –fogadott a konyhában Bill egy szál alsógatyában.
-Mit óhajt még?
-Meg szeretném beszélni veled ezt a hitelkártyás ügyet!
-Nincs semmilyen hitelkártyás ügy!
-De…
-Remélem jól érezte magát! –néztem a nyakán lévő piros foltra- Fáradt vagyok, lefeküdnék!
-Nem akartalak megbántani vele, tényleg nem!
-Elhiszem… -enyhültem meg kétségbeesését látva.
-Lis… azt hittem barátok vagyunk! –döfött a szívembe egy kést.
-Azok… jó éjt Bill!
-Várj! Hol… hol voltál?
-Vacsoráztam!
-Kivel?
-Egy férfival! Nemrég ismertem meg!
-Á… vagy úgy… értem… Remélem, hogy… jól érezted magad!
-Én is, hogy te Melissával! Jó éjt!
-Lis! –szólt utánam- Boldog vagyok… -forgatta meg azt a bizonyos kést.
-Örülök… -mosolyogtam rá, majd elvonultam a szobámba.
Boldog… legalább ő… mert én nem. Nagyon nem. Amikor végre ágyba kerültem, rögtön álomba is sírtam magam. Bill összejött Melissával, úgyhogy itt az ideje, hogy elfelejtsem. Már beleszeretnem sem szabadott volna… Ez is az ő hibája, miért kellett olyan ellenállhatatlannak lennie?
-Lis! –jött be reggel a szobámba Bill- Jössz kocogni?
-Van még energiád?
-Hogy érted? Miért ne lenne?
-Akkor gyerünk! –mosolyogtam rá.
10 perc múlva átöltözve találkoztunk a nappaliban.
-Kész vagy? Mehetünk? –kérdezte izgatottan.
-Persze… -indultunk volna kifelé, de Melissa közbe szólt.
-Bill? –kiabált ki a hálószobából.
-Igen?
-Bill!
-Mindjárt jövök! –szólt oda nekem, és mér rohant is a feleségéhez.
Csak vártam, vártam és vártam, de Bill még bent volt. Nem tudom mennyit várhattam, végül beleuntam és elmentem egyedül a pékségbe. Hoztam Billnek reggelit, magamnak nem, nem voltam éhes. Amikor hazaértem a konyhába vettem az irányt- kipakoltam Bill reggelijét egy tányérra, elkészítettem a szokásos kávéját a szokásos fahéjas tejszínhabjával és a szokásos helyre tettem neki. Fogadni mernék, hogy Melissa azt sem tudja, hogy issza a kávét. Írtam egy cetlit a tányérhoz, utána elvittem sétáltatni Scotty-t.
-Lis! Lis? –ment a konyhába Bill.
-Elment! Scotty-val! Nem látszott boldognak! –csatlakozott Sam a pultnál- Csinált neked kávét és hozott reggelit? Mázlista vagy, hogy ilyen házvezetőnőd van! Szerintem csapj le rá! Összeilletek, megvan minden köztetek! Vonzalom, szerelem…
-Nem lehet Sam! Nem…
-…Élhetsz?
|