-Melissa nem tudhatja meg!

-Miért, legalább megszabadulnál tőle! Hidd el, jót tenne! Te is tudod, hogy csak kihasznál! Egy vad idegen kiszúrta, hogy szülinapod van, pedig direkt titkoltad! A feleséged ez idő alatt hol volt? Ja, igen, biztos „sakkozott” valahol! Bill, nyisd ki a szemed végre és te irányítsd az életed! Ez a házasság már régen nem a régi!

-Tudom!

-Itt van Lis! Aki jobban megérdemel!

-Nem kezdhetek ki vele, különben azonnal felmond!

-És ez hol volt akkor, amikor tegnap a szájában matattál a nyelveddel?

-Istenem, az a csók… -sóhajtott fel Bill és az alsóajkába harapott- Olyan szenvedélyes volt, már régen éreztem ilyet! ÉS jól esett! Akarok még…

-Ámen! Válj el és kezd újra Lis-zel!

-Nem lehet! Arra nem gondolsz, hogy esetleg nem akarja?

-Hát tudd meg!

-Hát persze, mi sem egyszerűbb, majd odamegyek hozzá, hogy „szia Lis, igazából megcsaltam a feleségemet veled, de sebaj, leszel az enyém? Szeretlek, és csak veled akarok lenni, lennél szíves megajándékozni pár kislurkóval is?”

-Gyereket akarsz tőle? Egy hét után? –nézett nagyot Sam.

-Nem tudom, mindent akarok, ami vele kapcsolatos!

-Ez elég súlyosnak tűnik!

-Szeretem őt! Mit tegyek? Nem én irányítom, kibe leszek szerelmes, csak… megtörtént! Sam, kérlek, ezt ne mond el neki! Most megyek…

-Oké, én nem hallottam semmit!

-Kösz, szia!

< Drága Lis… nem tudom, mi van velem, de a gyomrom egész nap bukfencet jár, mióta megláttalak. Egy hete, hogy találkoztunk és pontosan az óta szeretlek ennyire… Az első találkozástól kezdve… Láttam rajtad, hogy egész máshol jársz, vajon mire gondolhattál? Mióta felolvastad azt a karcolást a padon a parkban, azóta is csak arra tudok gondolni, milyen lehet ezt tőled hallani úgy, hogy tudom, komolyan gondolod! Vajon kimondod ezt valaha is a szemembe mégegyszer? Én lennék a legboldogabb ember a világon. Lis, Lis, drága Lis, annyira szeretlek. Kimondanám, ahányszor csak tudnám. De úgyis hiába… Lehetetlen vagy a számomra, félek akkor is, ha nem lenne feleségem. Te sokkal jobbat érdemelsz nálam és ezt tudod is. Úgy megcsókolnálak még egyszer… többször… nagyon- nagyon sokszor. Végigsimítanék selymes bőrödön és addig csókolnálak, amíg csak van levegőnk. Ölelnélek, amíg el nem gyengülsz és a karjaimba nem omlasz. Drága Lis… hogy lehetséges, hogy egy pillantás alatt beléd szerettem? >

-Szia! –köszöntem kiérve Samnek.

-Á, itt van a kis amnéziás!

-Tessék?

-Semmi, semmi, Bill elment!