Éreztem, ha ennek nem lesz vége hamarosan, még nagyobb hibát követhetünk el. De annyira jól esett. Fogalmam sem volt, hogy, de már az ajtómnál voltunk, ami szerencsére csukva volt, így észhez tértem.

-Bill! Bill… állj! Elég! –kapkodtam levegő után.

-Ne haragudj!

-Sokat ittál és nekem is a fejembe szállt az a pár korty! –simogattam a mellkasát, mintha attól megnyugodna.

-Én nem azért…

-De igen! És ezt mindketten tudjuk! Feküdj le! –adtam az arcára egy puszit- Szia! –mentem be a szobámba gyorsan.

Annyira akartam a folytatást, hogy az már fájt. Minden porcikám Bill után sóvárgott, főleg a szívem, de hiába. Bill nős ember és azon kívül csak részeg volt, ezért tette, amit tett. Én hülye pedig elcsábultam. Viszonoztam, pedig nem lett volna szabad. Sokáig hánykolódtam még az ágyamban, nem tudtam másra gondolni, csak Billre és a csókjaira. Annyira kellett a folytatás, mint a levegő. Ha valamit éreztem eddig Bill iránt, az most sokkal felerősödött. Menthetetlenül beleszerettem Bill Kaulitz-ba. Kell találnom valakit, aki feledteti. Muszáj!

5 órával később, 7 körül már ébren voltam. Vasárnap… ilyenkor nem dolgozom. De mégis mit lehet ilyenkor tenni? Elhatároztam, hogy alszom még pár órát, utána bemegyek a városba. Elvégre, ha itt vagyok, nem találok senkit, aki feledtetné Billt.

11-kor vánszorogtam lo a konyhába, ahol Bill volt. Teljesen váratlanul ért, pedig számíthattam volna rá, elvégre ez az ő háza, mégis… sokként hatott rám. Nem tudtam mit kezdjek magammal, forduljak vissza, vagy akkor bolondot csinálok magamból? Mit számít ez egyáltalán? Miért kellett megcsókolnia, miért kellett viszonoznom és miért kellett olyan borzasztóan akarnom?

-Lis! –mosolygott rám, ahogy meglátott. Már késő visszafordulnom…

-Jó reggelt…

-Szia!

Hát emlékszik!!! Végem van! Talán fel kéne mondanom? Vagy tegyek úgy, mintha a fejembe szállt volna a bor? De az csak egy korty volt, ki venné be, hogy annyi kiüt? Jaj, mit tegyek…

-Szia? –kérdeztem vissza.

-Igen, tegnap megbeszéltük, hogy tegeződünk!

-Igen? Ne haragudjon, kicsit ködös a tegnap este! A bor miatt!

-De csak egy korty volt…

-Előtte is iszogattam még… miközben vártam magát!

-Akkor… nem emlékszik semmire?

-Nem igazán… -húztam el a szám- Remélem nem bántottam meg semmivel, mert ha igen, bocsánatot…

-Nem, nem, semmivel sem! Ettünk egy kis tortát… utána elköszöntünk és lefeküdtünk aludni!

-Értem! Szüksége van valamire?

-Nem, ma szabadnapod van, használd csak ki!

-Rendben és akkor… szia! –vonultam is ki a konyhából.

Színésznőnek kellene mennem! Nem gondoltam volna, hogy ennyire megy a hazudozás. Mondjuk, azért nem akarom gyakorolni. Hogy hazudhattam neki, pont neki! De nem tehettem mást, nem akarom cserbenhagyni őt azzal, hogy felmondok…