-Simone Trümper!

-Jó napot, én Elisabeth Teuer vagyok, Bill új…

-Házvezetőnője! –fejezte be helyettem.

-Igen! –lepődtem meg.

-Bill mindent elmesélt, miben segíthetek?

-Tippre lenne szükségem! Ma van a születésnapja, ha jól gondolom és gondoltam…

-Rájött? –hallottam a hangján, hogy mosolyog.

-Igen, rájöttem, de…

-Az a nőszemély persze ezt sem tudja, aki a feleségének tartja magát! Ha jól sejtem most sincs otthon!

-Nincs…

-Tudtam!

-Nézze, ez nem tartozik rám!

-A fiam kedveli magát!

-Barátok vagyunk! Ezért kérném a tanácsát! Miket szeret? Például minek örülne nagyon? És milyen torta a kedvence?

-Maga szerint? –kérdezett vissza. Ez most valami teszt lenne? Fogalmam sincs…

-Hát… szereti a divatos cuccokat! Az ékszereket! És az édességeket is! Talán… a csoki torta a kedvence?

-Egy hét alatt kiismerte a fiamat!

-Én csak… odafigyeltem rá… Még egy kérdés, fehér, vagy vörös bor?

-Maga szerint?

-Ne csinálja ezt, nem tudom! Talán… vörös…

-Nem is kellek én ide!

-Köszönöm a segítséget! -mosolyodtam el.

-Nincs mit! –nevetett.

-Ja, és kérhetnék egy szívességet?

-Nem beszéltünk!

-Köszönöm!

-Elisabeth!

-Igen?

-Extra csokis legyen!

-Rendben, visz hall!

-Viszlát, kedvesem! –tettük le

Átöltöztem és bementem a városba ajándékot nézni. Egy ékszeresnél meg is álltam. Rengeteg olyat láttam, amikhez hasonlót Bill hord, alig tudtam választani. Végül vettem neki 2 gyűrűt, 1 karperecet és 3 nyakláncot. Az egyik ruhaüzletben pedig megláttam egy pólót, amiről rögtön ő jutott eszembe, úgyhogy azt is elvittem.

Bevásároltam még a sütéshez is. Mire 6 körül haza értem már a takarító is végzett, így megint egyedül maradtam. Becsomagoltam az ajándékokat és 7-kor nekiláttam a tortának. Megcsináltam a tésztát, 3 rétegre vágtam. Ét csokis krémet készítettem hozzá, vastagon bekentem, a tetejét pedig tejszínhabbal és csoki reszelékkel díszítettem. Nem nagy, csak 4 szeletes zsúrtorta, de azért remélem örülni fog neki.

9-kor volt már mikor végeztem, annyit pepecselgettem vele, de nem érdekelt, a végeredménnyel elégedett voltam, úgyhogy megérte a fáradozást. Ott hagytam a tortát a pulton és az ajándékokat is, odaraktam a bort is mellé egy borospohárral és egy tortavillával együtt. „Boldog születésnapot Bill! J” –írtam még egy cetlit, utána vártam. Fél 11-kor már majdnem elaludtam, úgyhogy úgy döntöttem, nem várom meg, ahhoz túlságosan is fáradt voltam. Ruhástól dőltem be az ágyba, és ahogy a fejem a párnához ért, már aludtam is, így nem hallottam, amikor Bill hazaért…