-Hm?

-Bill! Ébredjen! –alig mertem megszólalni, olyan közel volt már. Az arcát teéjesen a nyakamba fúrta, ám arra nem számítottam, amit ezután tett.

-Hm… -kezdte el csókolgatni a nyakam, minek következtében a szívem a torkomban kezdett dobogni.

-Bill… hagyja abba… kérem! Bill!

-Mi… m-mi az? –nézett fel rám és láthatóan meglepte ez a kínos helyzet- Hol vagyok… -nézett körbe, majd végül rám és hatalmasra nyíltak gyönyörű barna szemei- Ne haragudjon! –próbált leszállni rólam, de a lába teljesen a takaróba gabalyodott. Leesett a kanapéról és magával rántott, így Billen landoltam… megint.

-Ne haragudjon, megütötte magát? –nézett fel rám.

-Egy kicsit… de nagyja részt puhára estem! –mosolyodtam el.

-Megpróbálok kiszabadulni…

-Mi mostmár mindig össze fogunk gabalyodni?

-Nem tudom! –nevetett.

Felült és a lábunkra nézett, ami a takaró csapdájában volt.

-Meg tudja csinálni? –néztem alig 10 centiméterre lévő szemeibe. Nagyon zavart ez a helyzet, mert éreztem, hogy egyre jobban gyengülök Bill közelségétől és nézésétől.

-Megpróbálom…

Szerencsére most egyszerűbb dolgunk volt, mint múltkór a pórázzal, hamarabb kiszabadultunk. Szabadulás után egyből a szobámba menekültem és előbb hideg, majd meleg vízzel letusoltam. Megetettem Scotty-t, utána a konyhába mentem, ahol már Bill kávézott.

-Megyünk kocogni? –kérdeztem tisztes távolságból.

-Igen, nem! Vagyis nem lehet! Nem tudok!

-Ő… oké! –néztem rá furcsán és magamnak is öntöttem kávét.

-Tommal találkozom! –nyögte ki végre.

-Á, ma van a híres szombat!

-Híres? Miért lenne híres?

-Úgy értem, amit napok óta tervezgettek!

-Ja, igen, ma van! Megyek is! Maga is menjen, kacsolódjon ki, szombat van!

-Oké…

-Viszlát! –hagyott magamra.

Furcsa volt nekem… mi lehet olyan fontos, amiért mindenképpen együtt kell töltenie a napot Tommal? Oké, hogy ikrek, de… ez az! Megvan! Lehet, hogy…

-Sam! –rohantam ki hozzá- Bill elment?

-Igen, épp az előbb! Én is megyek haza, szia!

-Várj! Billnek és Tomnak… ma van a szülinapja?

-Csak rájött! Mondtam Billnek, hogy felesleges is eltitkolni, úgyis rájössz! De mostmár mindegy, úgyis későn jön haza!

-Nem tudod véletlenül az édesanyjuk számát?

-Meglepetést akarsz?

-Egy kis apróságot! Ha összejön…

-Jól van, mondom a számot!

-Köszi!