Mire végeztem az etetéssel, Bill már nem volt otthon.

-Mi az? –kérdeztem a vigyorgó Sam-et.

-Győzelem!

-Hogy érted? –ráncoltam a homlokom.

-Bill beléd…

-Ki ne mond!

-Akárhogy is! Nemsoká megszabadulunk a banyától!

-Nem hiszem! Arra nem gondolsz, hogy Billnek fájna?

-Nem, mert téged sz…

-Elég! Képzelődsz!

-Nem, nem!

-Mindegy… mit kérsz ebédre?

-Otthon eszem, vár a család!

-Akkor egyedül maradtam… -húztam el a számat.

-Nyugi, nem lesz mindig így! –kacsintott rám.

-Tünés! –dobtam utána a konyharuhát.

Nos, mivel Melissa nem jön ma haza, Bill és Sam is leléptek egy időre, gondoltam kihasználom az alkalmat. A nappali CD lejátszójába raktam Bill egyik lemezét és a konyhába mentem, hogy valami finomságot készítsek magamnak. A palacsinta mellett döntöttem, jó sok pudinggal.

Este 6-ra már minden számot kívülről fújtam, nem volt nehéz, tetszett mindegyik, amellett pedig fülbemászó dallama és szövege volt. Már sokadszor indítottam el a lemezt, de még nem untam. Úgy döntöttem, hogy vacsorára is palacsintát csinálok Billnek, úgyhogy sütöttem még.

-Hahó! –csukta be maga után a bejárati ajtót Bill 7 körül- Lis? –próbálta túlkiabálni a zenét, de nem sok sikerrel.

Épp megfordítottam a palacsintát, amikor megláttam Bill tükörképét a mikrón. Egyből abbahagytam a dúdolást is és felé fordultam.

-Megjöttem! –intett a kezével mosolyodva.

-M-mióta áll ott?

-Egy ideje… -vigyorgott elégedetten.

-Pompás! –mentem kikapcsolni a zenét.

-Ennyire tetszett?

-Fényezzem az egóját? –mosolyogtam hátra rá.

-Haha, nekem olyan nincs is! –kiabált utánam.

-Hát persze, szerintem sincs! –cukkoltam.

-Fel tudja dobni a palacsintát?

-Ez az én legnagyobb titkom!

-Mostmár nem!

-Igaz! Meg kell, hogy öljem! Utolsó kívánság?

-Csókolj meg… -motyogta maga elé bámulva.

-Tessék? –mentem vissza hozzá, miután a helyére raktam a cd-t.

-Mielőtt megöl, adjon a palacsintából!

-Talán adhatok… pár falatot… morzsácskát…

-Köszönöm nagylelkűségét! Igazán kedves!

-Majd meghálálja! –legyintettem, majd megterítettem neki a pultnál, ő pedig helyet is foglalt.

-Farkas éhes vagyok!

-Milyen pudinggal kéri? Van vanília, csoki, eper…

-Citrom nincs? –nézett rám csalódottan.

-Ha akarja, főzök, van itthon… -fordultam vissza a szekrényhez, de elkapta a kezem és visszahúzott.

-Csak vicceltem! Tökéletesek ezek! Maga kész főnyeremény!