Jó érzés volt, hogy Bill rögtön vigasztalni akart, nagyon jól esett. És az is, ahogy a karjaiba zárt. De nem szabad áltatnom magam.

Másnap, azaz péntek reggel Billel kocogni mentünk, aztán bevittem Melissa reggelijét a szobájába.

-Jó étvágyat! –indultam kifelé.

-Állj! -szólt utánam, mire felé fordultam- A férjem és maga! Úgy látom, jóban vannak!

-Igen, Bill nagyon kedves!

-Kedves… -mért végig.

-Igen, barátok vagyunk!

-Nem, nem, nem kedvesem, ezt azonnal felejtse el!

-Parancsol? –ráncoltam a homlokom.

-Nem létezik olyan, hogy a cseléd a főnökével barátok! Lehetetlen! Még ha magának azt is mondja! Ne áltassa magát, rajta nem kapaszkodhat fel hozzánk!

-Kikhez?

-Azokhoz, akik számítanak! –ivott bele a narancslevébe. Bárcsak félrenyelné…

-Már megbocsásson, de ön nem ezt csinálta?

-Mit képzel…

-Nyugodjon meg! Én nem leszek olyan, mint ön! –hagytam is magára, mielőtt olyat teszek, amit később sem bánnék meg.

Tudtam, hogy ezt még vissza kapom, de muszáj volt már valakinek helyre tennie, mégha egészen kicsit is.

A konyhába mentem és előkészültem az ebédhez, amikor bejött.

-Azt hittem csomagol! –mosolygott rám elégedettem –Ugyanis ez az utolsó napja! –dobta le a földre at üres tányért és a poharat, amik így szilánkokra törtek. Ha pár centivel is közelebb landol, szétvágja a lábam- Hopsz! Takarítsa fel! Este jövök, addigra maga ne legyen itt!- ezzel kiment.

-Nagyszerű! –hajoltam le, hogy feltakarítsam a törmeléket, amikor meghallottam, hogy megjön Bill.

-Hahó! –jött be a konyhába, de a pult miatt nem látott- Lis?

-Igen? Álltam fel kedvetlenül.

-Mit csinál?

-Takarítok! –guggoltam vissza, ő meg mellém állt.

-Hagy segítsek! –guggolt le ő is- Ez Melissa műve, ugye? Már máskor is…

-Nem! Hagyja csak, ez a cseléd dolga!

Gyorsan összesöpörtem és elpakoltam a már elővett hozzávalókat.

-Történt valami?

-Nem, semmi! –mentem a szobámba, de követett.

-Látom!

-Minden a legnagyobb rendben!

-Akkor mit csinál?

-Pakolok!

-Felmond? –döbbent le.

-Nem! Kirúgtak!

-Ki? Lehetetlen!

-Nem az! És a felesége!

-Miért?

-Azt hiszem fájt neki az igazság! –rántottam vállat.

-De… ne pakoljon, nincs kirúgva!

-De azt mondta, hogy…

-Lis, hagyja abba a pakolást! Amíg én azt nem mondom, nincs kirúgva! Szükségem van magára, nem mehet el!