-Mi ez? –kérdeztem meglepetten.

-Bontsa ki és megtudja! Remélem jó lesz! –ült le mellém a lépcsőre.

Kivettem azt a valamit és magam elé tartottam. Egy póló volt, hasonló ahhoz, amit összevérezett.

-Ez… gyönyörű!

-Jó a méret?

-Igen! –tartottam magamhoz- De…

-Kiemeli a szeme barnaságát…

-Ezt én… nem fogadhatom el! Köszönöm, hogy gondolt rám, de…

-Nem tetszik? –nézett rám csalódottan.

-De igen, nagyon is, de…

-Akkor ne sértsen meg azzal, hogy nem fogadja el! –vigyorgott rám.

-Ha ezt mondja, nem tudok majd nemet mondani!

-Pontosan ez a célom!

-Mikor van a szülinapja?

-Vissza akarja adni? –nevetett.

-Szóval? –erősködtem.

-Még nagyon-nagyon soká!

-Na, de mégis! Mikor?

-Nagyon-nagyon soká! –állt fel, de én nem hagytam békén.

-Mondja már el!

-Mit szólna egy kis kutyasétáltatáshoz? –fordult velem szembe hirtelen.

-De az ebéd…

-Út közben megállunk egy étteremnél!

-És a felesége?

-Nem eszik itthon…

-De Tom magához…

-Csak valamit meg kellett beszélnünk a hétvégével kapcsolatban, már elment!

-Nem tudtam, hogy van testvére…

-Ó, ő nem csak a testvérem!

-Ikrek!

-Ő a másik felem! –mosolygott rám, majd bement.

Ő a másik fele… ez tetszik, nagyon közel állhatnak egymáshoz. Én is bementem és átöltöztem valami kényelmesebbe. Térdig érő farmerszoknyát vettem fel a Billtől kapott pólóval, ami nagyon jól ment hozzá és még kényelmes is volt. Bill ért hozzá…

-Indulhatunk? –csatlakoztam Billhez az előszobában, aki épp Scotty pórázát kereste.

-Egy pillanat! –nézett rám egy pillanatra, de aztán rögtön vissza is nézett- Nagyon csinos! –mért végig.

-Köszönöm! Ezt keresi? –mutatattam az egyik fogasra az orra előtt.

-Igen! Köszönöm, nem tudom hol áll a fejem már napok óta!

Pár perc múlva elindultunk Scotty-val együtt sétálni. Ezt szeretem Billben, vele mindig jót lehet beszélgetni, mindig van témánk, mindenhez van hozzászólása, ugyanakkor az is érdekli, én mit gondolok. Amíg Scotty-t a kutyaszalonban látták el, addig mi ebédelni mentünk. Ugyanúgy, ahogy amikor beszélgettünk, kifelé is nevettünk. Billel csak nevetni lehet. Az ember nem is hinné, milyen magányos és szomorú a felesége mellett…