-Van még egy megoldás… -mondtam halkan.

-Mi?

-Ha elmennének egy tanácsadóhoz…

-Olyasmire gondol, mint egy párterápia?

-Igen!

-Reménytelen, nem menne bele, Melissa ahhoz túl…

-Büszke?

-Igen…

-Akkor ez azt jelenti, hogy őt nem érdekli a házasságuk helyrehozása! Ehhez két ember kell! És ha az egyik már nem akarja, nincs értelme folytatni…

-Megpróbálom!

-Tudom, hogy helyesen fog dönteni!

-Köszönök mindent! –adott egy puszit az arcomra, majd kiment.

Azt kellett volna javasolnom neki, hogy azonnal váljon el a feleségétől, minél hamarabb, annál jobb. De nem tudtam megtenni… meg kell adni az esélyt a javításra. Mi van ha boldogok lesznek? Akkor egy házasságot szétszakítottam volna… Ha mégis válás lesz a vége, Billnek akkor is könnyebb úgy, ha tudja, ő mindent megtett.

Nem mondhattam meg neki, hogy már többször is volt itt a felesége szeretője, kérdezze csak meg Samet, mert az fájt volna neki. És én nem akarom bántani őt.

Másnap reggel nem mehettem vele kocogni, méghozzá pontosan azért, amit Sam mondott. Tudom, hogy lehetetlen, hogy Bill belém szeressen, de akkor sem akarom megadni az esélyt sem rá. Igyekezni fogok, hogy kevesebbet találkozzunk… hisz… ő csak a főnököm, én a beosztottja vagyok és ez így van rendjén.

Hallottam, amikor Bill felébredt és keresett engem, de nem moccantam, úgy tettem, mintha aludnék.

-Lis! –kopogott be, mire csak jobban összeszorítottam a szemem- Lis? –nyitott be- Alszik?

Nem szólt többet, csak lerakott valamit az éjjeli szekrényemre, adott egy puszit és kiment.

Ahogy becsukta az ajtót maga után, az arcomhoz kaptam. Ugyanazt éreztem, mint amikor ott feküdtem rajta a parkban… kedvem lett volna utána menni és megcsókolni. Amikor a bejárati ajtó is becsukódott mögötte, csak akkor ültem fel és néztem meg, hogy mit hozott nekem. Egy mp4 volt az ő számaival és kedvenceivel, továbbá egy cetli, amin ez állt: „Azt mondta tetszik magának a szám, hallgassa sok szeretettel! J Ja, igen, és vigyázzon Tommal! Nem volt szívem felkelteni, így személyi edző nélkül maradtam, de holnap bepótoljuk ám a kocogást! Bill J”

Az első kérdés, ami megfogalmazódott bennem: Ki az a Tom? És miért kell nekem vigyáznom vele?

Az órára néztem, negyed 8 volt, tehát még volt pár órám. Mivel visszaaludni amúgy sem tudtam volna, úgy döntöttem, hogy ez a pár óra kényeztetéssel fog eltelni. Csináltam magamnak egy jó meleg fürdőt, ami olyan jól esett, hogy majdnem elaludtam a kádban. Megmostam és kivasaltam a hajam. Felöltöztem, kipihenten és frissen álltam hozzá a naphoz. Fél 11 volt, így azt terveztem, hogy gyorsan megreggelizek, mielőtt Melissa felébredne. A konyhába érve megtorpantam.

-Jó reggelt! –köszöntem az ott reggeliző férfinak.

-Helló! Biztos Maga Lis! Tom vagyok!