-Legközelebb igyekezz jobban hazudni! –mosolyodott el Sam.

-Sam…

-Vigyázz! Mert ha így folytatod, beléd fog szeretni… ha eddig még nem történt meg!

-De… hisz nem csinálok semmit, ilyen vagyok!

-Épp ezért!

-Most… mennem kell, a csirke…

-Jól van, még beszélünk!

-Igen… -hagytam is ott, mielőtt jobban összezavarodok.

Még hogy engem megcsókolni… kizárt, Sam rosszul látta. Fél 2 előtt 10 perccel már meg volt terítve az ebédlőben 2 személyre és előkerült Bill is a feleségével együtt.

-Drágám, hadd mutassam be az új házvezető nőnket Elisabeth-et!

-Örvendek! –nézett végig rajtam Melissa megvetően, de inkább nem törődtem vele.

-Jó napot asszonyom, örülök, hogy…

-Ebédelünk végre? –fordult Bill felé.

-Azonnal tálalom az ebédlőben! –mentem ki a konyhába. Bevittem a római tálat, mire Melissa csak fintorogni kezdett.

-Nincs valami saláta? Ez kész kalóriabomba!

-De igen, azonnal behozom!

-Mi történt az ujjaddal? –kérdezte Billtől.

-Elvágtam pucolás közben…

-Újabban a cseléd helyett is te dolgozol?

-Ő nem cseléd…

-Kiszolgál minket, akkor az!

Vettem egy mély levegőt és elengedtem a fülem mellett a megjegyzését. Bevittem a salátát is, utána a konyhába vonultam és vártam, hogy szóljanak, ha végeztek. Irritált annak a nőnek a hangja, a megjelenése, egyáltalán a létezése is. Vigyázni kell a vonalaira? Milyen vonalaira, csont vékony. Fekete szög egyenes vállig érő tépett haja van, fagyos kék szeme és sápadt bőre. Nem tudom, Bill mit láthat benne. Na, meg az a stílus is, ahogy viselkedik. Samnek mindenben igaza volt. Én cseléd? Akkor ő meg egy hárpia. Ő nem elég jó Billnek… és én sem.

Amint kész lettek az ebéddel, Melissa bejelentette, hogy ő elmegy kártyázni a barátnőihez, későn jön haza és nem kell megvárni a vacsorával. Pofátlan, egy kicsit sem átlátszó az egész… és Bill nem is sejt semmit.

Épp ebédeltem 3 körül, amikor Bill jött be és akármennyire is próbálta takargatni, láttam, hogy rossz kedve van.

-Ne haragudjon, amiért lecselédezte…

-Ne! Hagyja! Nem érdekes és egyébként sem szokás más helyett bocsánatot kérni! Felejtse el…

-Maga is!

-Megtörtént!

-Akkor jó! –mosolyodott el halványa.

-Remélem a saláta elnyerte a tetszését!

-Azt mondta nézzek a körmére, mert tuti, hogy azt rendelte.

-Ezt bóknak veszem… azt hiszem! Baj van? Minden rendben?

-Nincs… de majd megoldódik, mint minden!

-Azért tenni is kell…

-Tudom… -sóhajtott- De mit?