-Köszönöm a kutyaleckéket! –álltam meg szobám ajtaja előtt.

-Nem inna még egy kávét?

-Ilyen későn?

-Akkor egy narancslevet? Vágta rá.

-Inkább lefeküdnék! Már fél 10 is elmúlt és holnap még sok dolgom lesz! Ráadásul csupa sár is vagyok, letusolnék!

-Igaz… akkor holnap találkozunk! –mosolygott rám.

-Igen, jó éjt!

-Jó éjt Elisabeth!

-Lis!

-Akkor magának is Bill!

-Rendben! –adtam be a derekam- Jó éjt Bill!

-Jó éjt Lis!

Néztem, ahogy bemegy a szobájába, becsukja az ajtót, és ha jól láttam, üres volt az ágy. Biztos a barátnőinél alszik a felesége… hát persze… vagy megcsalja szegény Billt.

Sóhajtottam egyet, utána elmentem letusolni, majd eltettem magam holnapra. Az ébredés 7-kor következett, gyorsan elkészültem és utána néztem a hűtőben valami reggeliféléért Billnek. Nem hallottam, amikor bejött a konyhába, mivel közben zenét hallgattam, így ismét halálra rémített. Már kezdem megszokni.

-Maga Nenát hallgat? –kérdezte.

-Igen, kiskorom óta szeretem! Maga nem szereti?

-De igen! Miatta kezdtem el dalokat írni… -mosolyodott el halványan.

-Igen? Nena miatt az, aki most?

-Olyasmi! Hogy-hogy fent van?

-Hogy érti? Elkészítem a reggelijét! Mit kér?

-Az én reggelimet nem kell elkészíteni, én szoktam!

-De hát oda volt írva a listára…

-Csak hogy tudja, hogyha zajt hall, akkor az én vagyok!

-Értem! Elnézést… Nem tudtam! –pakoltam be mindent vissza a hűtőbe.

-Az én hibám! Nyugodtan visszafekhet aludni!

-Mostmár úgysem menne és én is ilyenkor szoktam kelni!

-Kárpótolnom kell…

-Felejtse el! –mosolyogtam rá, majd visszamentem a szobámba.

-Lis! -kopogott- Most haragszik?

-Kellene? –nyitottam ki az ajtót.

-Eljön velem reggelizni?

-Hová? –kérdeztem, pedig ha van egy kis eszem megijedek attól az intenzíven csillogó szemeitől, amikben most volt egy kis élet…nem úgy, mint amikor jöttem.

-Egy pékségbe! Nincs messze, mindig onnan hozom a reggelimet, még meleg és ropogós!

-Visszaérünk, mire a felesége felébred?

-Ő… nem jött haza! Ott aludt a barátnőjénél, ebéd körül jön haza!

-11-re akkor is vissza kell érnem ebédet főzni!

-Csak elmegyünk és visszajövünk! Itt esszük meg!

-Oké!

-Akkor jöjjön! –mosolygott rám elégedettem.

Felvettem egy melegítőt és csatlakoztam Billhez.

-Szokott kocogni? –kérdeztem kifelé menet.

-Nem igazán, miért? –nézett hátra rám.

-Azt mondta nincs messze, ugye?

-Pár utca! –rántott vállat.

-Akkor odáig kocogunk!

-Mi? Jaj nekem!

-Jöjjön már! –húztam magam után.

-Ki akar csinálni?

-Ugyan már, pár utca nem a világ! Kocogjon velem!