Elsétáltunk a közeli parkba, ahol Bill elengedte a kutyát.

-Ne, elszalad! -kaptam a nyakörve után.

-Hagyja! –fogta meg a kezem- Vissza fog jönni!

-Biztos? –kérdeztem, mire csak bólintott- Akkor jó! –engedtem el zavartan a kezét- Leülünk? –mutattam egy padra.

-Ühüm! –ültünk is le- Miért fél?

-A kutyáktól? Egyszer megharapott egy kiskoromban!

-Ó! –húzta el a száját- Fájhatott!

-Igen! Még mindig látszik!

-Mutassa!

-Biztos?

-Igen, bírom!

-Itt van! –húztam fel a pulcsim ujját és megmutattam neki a harapásnyomot- Már nem olyan vészes.

Igazság szerint az embernek csak akkor tűnik, fel, ha tudja is mit keres azon a helyen.

-Hazudtam, nem bírom a vért! –nyelt egy nagyot.

-Ez nem is véres! –mosolyodtam el félelmét látva.

-De az volt! Azóta nem is találkozott kutyával?

-Igyekeztem elkerülni őket és eddig ment is!

-Sajnálom! Ha gondolja, átadom Samnek a sétáltatást!

-Azt hiszem Scotty-t túl fogom élni!

-Remélem, nem akarok új házvezetőnőt keresni! –mosolyodott el- Komolyra fordítva a szót, tényleg szóljon, ha bármiben segíthetek!

-A segítség az én dolgom! Nem én fizetek, hanem fordítva!

-Kiket hagyott otthon?

-Kikre céloz?

-Család!

-Senkit, egyedül vagyok! A szüleim pár éve haltak meg! Testvérem sincs, egyke vagyok!

-Ó… ebbe jól belekérdeztem…

-Semmi baj!

-Barátja?

-Nincs, de most egy ideig nem is kell!

-Miért?

-Válás! –húztam el a szám.

-Sajnálom!

-Már túl vagyok rajta! Maguk jól megvannak? –kérdeztem, mire elszomorodott- Elnézést… nem az én dolgom!

-Jól megvagyunk! –mosolygott rám nem túl meggyőzően.

-Akkor jó! Kérdezhetek valamit?

-Ki vele!

-Ki maga? Miért ismeri mindenki?

-Ki mindenki?

-Szeretlek Bill Kaulitz! –olvastam fel a padon lévő karcolást- Van itt egy pár! Bill! Bill! I love you Bill! Anyám! Rajongók? –néztem rá homlokráncolva.

-Attól tartok! –mosolyodott el.

-Ki maga? Világosítson fel! –kértem, mire vett egy mély levegőt és elmesélt mindent. Azt hiszem meg kellett volna rémülnöm attól, mekkora sztárral van dolgom, mégsem egy hírességet láttam benne. Csak egy átlagos férfit, akinek van egy kétszínű felesége, és aki a munkaadóm. Abban viszont biztos voltam, hogy annak ellenére, hogy már nem énekel, sokan szeretik még és bármikor folytathatná ott, ahol abba hagyta. Igazi egyéniség, aki nem szállt el, megmaradt ugyanannak, aki volt.